Vértanúink

1918. október 6. 

A föld alól, a magyar föld alól A vértanúk szent lelke földalol:  

E nagy napon, hol emlék s béke leng, A bús bitókra hittel nézzetek!  

Hittel, reménnyel, mert most kél a nap, Minden napoknál szebb és szabadabb!  

A nap, melyért mi vérben esve el, Nyugodtan haltunk ama reggelen.  

Szemünk nem látta, lelkünk látta csak, Hisz onnan jönnek mind e sugarak;  

Hisz onnan árad, új világ felett, Szentháromságunk, mely jövőt teremt:  

Szabadság minden népnek, aki él S halni tudott egy megváltó hitér,  

Egyenlőség, hogy Ember ne legyen Mások szabad prédája, becstelen.  

Testvériség, mely át világokon Kézt fog a kézbe, hisz mind, mind rokon.  

Ó magyarok, ti élő magyarok, A halhatatlan élet úgy ragyog  

Rátok, ha az egekbe lobogón Igazság leng a lobogótokon,  

Az Igazság, mely tegnap még halott, Világ bírájaként föltámadott.  

A népek szent szövetségébe ti Úgy lépjetek, mint Kossuth népei.  

A föld alól, a magyar föld alól A vértanúk szent lelke így dalol.