Világtalálkozós elekiek Aradon

Tegnap délben az aradi városháza díszterme megtelt kirándulásra öltözött, többnyire éltes korú nőkkel-férfiakkal, akik érdeklődve hallgatták Bognár Levente Aradról szóló előadását. Az alpolgármester, szokatlan módon, magyarul beszélt (külföldi vendégekhez románul illik szólni), ezúttal azonban a teremben csupa magyarul vagy németül (esetleg mindkét nyelven) beszélő vendég ült, egy részük tehát tolmács nélkül is megértette a hozzájuk intézett szavakat, akik pedig nem, azoknak alkalmi tolmács fordított.

A vendégek pedig németországiak voltak, de most a magyarországi Elekről érkeztek, ahol holnap az elekiek világtalálkozóján vesznek részt. De nem ám úgy, mint testvérváros képviselői, hanem mint egykori elekiek leszármazottai, gyerekei, sőt unokái, akik közül néhányan úgy-ahogy értik, de már nem beszélik a magyar nyelvet.

Pluhár László polgármester lapunknak elmondta: 1946-ban nagyon sok, mintegy 4500 eleki németet deportáltak. Közülük már agyon kevesen élnek, de leszármazottaik, a világ bármely részéről a rendszerváltás óta kétévente őseik szülőföldjén, Eleken találkoznak – idén már 12. alkalommal. Ezúttal a két busszal érkezett németországiaknak az volt a kívánságuk, hogy Aradot is felkeressék. (Elek járás valamikor Arad vármegyéhez tartozott, a két helység sok szállal kötődött egymáshoz, a gazdasági kapcsolatok Arad felé gravitáltak, sok eleki Aradon tanult.)

S ha már Aradon jártak, természetesen felkeresték néhány nevezetes helyét, és nem hagyták ki a Hegyalját sem, ahol a Balla pincészetben a hegy levét is megkóstolták.