„Visszanézünk, emlékezünk, és tovább munkálkodunk”

Vasárnap, október 16-án 16 órától a kisperegi református templomban került megrendezésre az Aradi Református Egyházmegye Egyházmegyei alakuló közgyűlése. Az esemény keretében Tóbiás Tibor György esperes beiktatására, a Szegedi Kis István-díj átadására, az egyházmegyei nőszövetségi MunKaTárs képző okleveleinek átadására, a templom alapkő letételének 200. évfordulójára való emlékezésre és a templom mellett felállított emlékmű megkoszorúzására került sor.

Az egyházi eseményen az egyházmegyében szolgáló református lelkészek, Tóth Csaba, Arad Megye Prefektusa, Faragó Péter parlamenti képviselő, Kovács Imre, Kis- és Nagypereg polgármestere, valamint alpolgármestere, Orth Iosif Norbert, a helyiek, illetve a vendégként Kisperegre érkezők vettek részt. Az esemény előkészítésébe a falu apraja-nagyja bekapcsolódott, hogy az ünnepi esemény, s az azt követő szeretetvendégség jó hangulatban, akadálymentesen teljen.

Az érkező vendégek és a helyi lakosok jóval a meghirdetett idő előtt elkezdtek gyülekezni a falu közepét jelző templom előtt. A bejáratnál a helyi fiatalok az esemény programját és a templom történetét röviden ismertető lapot osztogattak, s meleg teával, üdítővel és süteménnyel kínálták az érkezőket. A lassan megtelő templomba pár perccel 16 óra után, az istentisztelet kezdetét jelző harangszó elhangzását követően vonultak be az egyházmegye minden szegletéből érkezett lelkészek, akik a gyülekezettel együtt énekelték az istentiszteleten felhangzó első énekeket.

Az aznapra választott igét Farkas Zsolt előadó tanácsos, püspöki megbízott hirdette, aki az emberi méltóság és a becsülendő értékek eltűnéséről, s az emberek mindennapjait uraló anyagi javak hajszolásáról beszélt, emlékeztetve a jelenlévőket arra, hogy csak az anyagi javakat hiábavalóság hajszolni, hisz azokat senki sem viheti magával a másvilágra, azonban a szolgálat, a szívvel-lélekkel történő szolgálat nemcsak becsülendő, hanem olyan érték, mely az emberi szívekben megmarad.

Az igehirdetést követően Czégé Imre felkérte Tóbiás Tibor György lelkészt, hogy álljon a gyülekezet és az őt beiktató lelkészek elé az eskütételhez, melynek szövegét Farkas Zsolt előadó tanácsos után ismételte. Az eskütételt követően minden jelenlévő lelkész áldást mondott az esperesre, majd a beiktatott esperes is felolvasott egy igét a Szentírásból. Az ember hivatásáról beszélt, majd felkérte a jelen lévő lelkészeket, hogy tegyenek esküt, arra, hogy azt a tisztséget, amire elhívattak hűséggel és lelkiismeretesen töltik be.

Első alkalommal adták át a Szegedi Kis István-díjat Molnár Csaba Arad belvárosi főgondnoknak, amiért egész életében az egyházmegyéért tevékenykedett. Laudációját Baracsi Levente Arad belvárosi református lelkész írta, abba belefoglalta a főgondnok évek során az egyháznak nyújtott támogató, hozzáértő tevékenységét, mellyel az egész egyházmegye javát szolgálta. A díjátadás után a kisperegi nőszövetség elnöke átadta az Egyházmegyei Nőszövetségi MunKaTárs képzőn résztvevőknek járó okleveleket.

A kisperegi templom alapkőletételének 200. évfordulója alkalmából az esperes a kisperegi templom építéséről beszélt, amelyet az Egyekről elűzött reformátusok építettek, és hálát adott a megannyi egyházi eseményért, melyben a gyülekezet ugyanezen alkalommal részeltetett.

„Ahogy az elmúlt héten készültem, és kerestem a régi írásokban, rá kellett jönnöm, hogy a jelenlegi templom a negyedik templom, amit az egyeki menekültek építettek. Először 1787. október 18-án települtek le a kisperegi pusztán az egyeki menekültek. 1795-ig volt egy rozoga istállószerű épület, ott tartották az istentiszteleteket. Mondhatjuk ez volt az első templomuk. A második az 1795-ben épült fiúiskola, ami imaházként is működött, s a harmadik 1796. május 21-én, a mai parókia helyén, ami már templomnak épült. 1822-től kezdték el építeni ezt a templomot, hiszen a kisperegi gyülekezet évről évre nőtt és gyarapodott, és mertek nagyot álmodni. Azt írja a történetírás, hogy ugyanakkora templomot és ugyanolyan templomot kezdtek építeni, mint amilyenből kiűzték őket Egyekről. Kicsit utánanéztem, s hát nem, mert az ember gyarló, és csak azért is két méterrel hosszabbat és másfél méterrel szélesebbet építettek. Itt a nulláról kezdték. Szondi Lajos lelkész erőltette, hogy azonnal el kell kezdeni a templom építését. Engedélyt kapott a Magyar Kormánytól, hogy a peregi vár (mi már nem tudjuk hol állt) építőanyagát elhordhassák, és beépíthessék a templom épületébe. Október 21-én tették le az alapkövet, és december végére már öt méter magasan álltak a falak, és öt évig úgy is maradt, ugyanis elfogyott az anyag elfogyott minden plusz. Az egyházközség több malma, amelyek bevételeiből támogatták az építkezést, elromlott, így a presbitérium országos gyűjtésre kért jogot és engedélyt. Meghirdették az országos gyűjtést, és kaptak két forintot. Meglepő, hogy ez nem keserítette el őket, hanem csak azért is dolgoztak tovább. Többször is olvastam, hogy szekérkaraván ment a Maroshoz homokért. Önkéntesen mentek a hívek, hol a tégláért, hol a homokért. Mikor megcsinálták a tervet, 30 000 korona lett volna a templom felépítési költsége, de mikor 1833-ban befejezték 15 000 koronába került, ugyanis amit lehetett önkéntesen, közmunkával valósították meg. Én ezelőtt ezt nem tudtam. Mikor pár éve volt a templomfelújítás, akkor is egy hatalmas, tetemes összegbe került volna a teljes felújítás, de nem került annyiba. Meghirdettem az első közmunkát. Az első válasz az volt, hogy ebből nem lesz semmi, de a végeredmény az lett, hogy több mint ötven önkéntesünk dolgozott itt, és amihez nem kellett szakavatott mester, ahhoz jók voltunk mi is. Amit tudtunk megtettünk. Én akkor nem értettem, hogy miért is van ez a közmunka iránti lelkesedés. A múlt héten jöttem rá, így épült fel a templom. Nem írtam fel a kis ismertetőre, de miközben templomot építettek előtte már épült iskola, közben még épült iskola és utána mindjárt épült még iskola, s később még egy iskola, annyira megszaporodott a népesség” – mondta az esperes, majd bejelentette a következő tervet, ami a templom egyik részének elkerítése lesz, hogy télen is a templomban tarthassák az istentiszteleteket, imaórákat, hittanórákat stb.

Az esperes hálát adott, amiért az ünnepi alkalommal a jelenlévők megtöltötték a templomot, és külön köszönetet mondott a jelenlévő hivatalos és egyházi személyeknek a jelenlétükért, a helyi közösségnek és a szervezésben részt vevő személyeknek a szolgálataikért.

A záróéneket követően a jelenlévők kivonultak a templom mellett felállított emlékműhöz, megkoszorúzták azt, majd lassan átvonultak a kisperegi kultúrotthonba, melynek felújítása még nincsen készen, de ez alkalommal mégis megnyitották, hogy meleg étellel kínálják a vendégeket és a gyülekezet tagjait.