Zerindi gondolatok az Adj, király, katonát ifjúsági vetélkedőről

2019. november 26. 17:47 (kedd) /

„Számomra jól telt ez a vetélkedő! Szerintem nagyon jó csapatunk volt! Szinte minden pillanatát élveztem... szinte! Voltak pillanatok, amikor azt mondtuk, hogy a következő fordulót már nem csináljuk végig, mert rengetegszer újra kellett kezdeni.

A legjobb élményem az volt, amikor együtt volt a csapat nálunk, és Máté modellkedett a videóhoz.”  (Fazekas Nikolett, 8. osztály)

„Bennem az Adj, király, katonát vetélkedő vegyes érzéseket keltett, mert nem állt össze igazán a csapat. A pozitívum az első rész volt, mikor közösen megnéztük a suliban mindenkinek a reklám-videóját.” (Farkas Zoltán, 8. osztály)

„Nekem nagyon tetszett. Örültem, mikor megtudtuk, hogy továbbjutottunk. Nagyon jó volt összedolgozni, bár sok idő kellett egy-egy forduló teljesítéséhez. Mikor odaértünk Enyedre, a döntőre, és kiderült, hogy együtt marad a csapat, már nem is izgultam annyira.”  (Komlósi Erik, 7. osztály)

A fenti diákgondolatok nem is igényelnek hosszas kommentárt, hisz kiválóan összefoglalják a hangulatot, ami az Adj, király, katonát csoportos ifjúsági vetélkedőt jellemezték.

Bár idén teljesen megújult a helyi szakasz forgatókönyve, például nem sorsolás döntötte el a csapatok összetételét, mint az előző években, hanem önszerveződően alakultak, és online felületen kellett megoldani a kapott szövegekhez kapcsolódó feladatokat, a lényeg nem változott. Olyan tapasztalatokra, élményekre teremtett alkalmat, amit legalább annyira fontosnak tartok, mint a kötelező tananyagot: mitől lesz jó egy csapat, hol a helyem benne, miben vagyok jó, újra tudom-e kezdeni, elfogadom-e a másik véleményét, be tudom osztani a munkát, tudom tartani a határidőt... és még sorolhatnám. Közben életszerű súrlódások, apró félelmek, idővel való harc, késői üzenetek („Megírtam, át tetszik nézni,”, „Áramszünet volt, minden eddigi munkánk elveszett”, „Mi az a glossza?”...).

Büszke vagyok rátok, lányok–fiúk! Remélem, ti is jó érzéssel gondoltok erre a vetélkedőre. Jövőre ismét Adj, király, katonát!

 

Ozsvár Erzsébet,

magyar nyelv és irodalomtanár

Hozzászólások