Császárváltás, új korszak Japánban

Április utolsó napján távozott Japán trónjáról a világ legrégebbi, két és félezer éves dinasztiájának képviselője, Akihito császár, hogy uralkodóként fia, Naruhito lépjen helyébe.

A „Krizantémtrón” eddigi, 85 éves, népétől szeretett és tisztelt birtokosa harminc jó évig volt császár a hagyományőrzéséről (is) híres Japánban, és számos újítást vezetett be az ősrégi dinasztia történetébe; az ország amerikai megszállása alatt, még trónörökösként, angol nyelvű magánoktatást kapott, járt egyetemre (autodidaktaként jeles halbiológussá képezte magát), apja után második japán császárként járt külföldön, első ízben intézett népéhez televíziós üzenetet (a fukusimai katasztrófa után), nem lett a japán hadsereg tisztje és addig példátlan módon, polgárlányt vett feleségül. Lemondása – egészségi okokból – sem mindennapi, bár nem példátlan: jó kétszáz esztendje már volt hasonló eset a Felkelő nap országában.

Akihitót úgy fogják számon tartani, mint aki sokat tett a világ országai felé a nyitásért, egyben hazájáért és népéért.

Mellesleg, vagy sem: ő volt az első, aki a  Krizantém trón 125. császáraként nem istenként, csupán emberként vette át a hatalmat.

Vele egy korszak is lezárul a szigetország történetében, véget ér a heiszei (békét teremtő), és kezdetét veszi a reiva (kb. gyönyörű harmónia). A korszak neve Japánban a császárok amolyan (nem hivatalos, de idézett, számontartott) ars poeticája.

Naruhito, a 126. császár május elsejétől 59 évesen (Japánban ez nem számít idős kornak) foglalta el a trónt. Politikai szerepe ugyan nincs, hasonlóan a brit királynőhöz, de az állam szimbóluma; ha apjához, nagyapjához méltó kíván lenni, hát igyekeznie kell.

Az új császár hivatalba lépését tíznapos ünnepi időszak, az arany hét kíséri: uralkodókon kívül japánok milliói zarándokolnak Tokióba köszönteni. Államelnökök, kormányfők csak majd október vége felé, amikor a hivatalos beiktatási ceremóniára sor kerül.