Egy hátborzongató sziget, ami felett mindig kísérteties felhő lebeg

Az észak-atlanti térségben, nagyjából félúton Norvégia és Izland között létezik egy különleges vulkanikus eredetű szigetcsoport, a Feröer. A tizennyolc kisebb-nagyobb szigetből, valamint számtalan sziklazátonyból álló archipelágus jónéhány egyedi geográfiai sajátossággal rendelkezik. A népszerű turistacélponthoz, Izlandhoz képest a sokkal kevésbé ismert Feröer szigetek a zord észak-atlanti térség igen különleges világának számítanak. A Feröer az Atlanti-óceán tágulásának szülötte: nagyjából 60 millió éve keletkezett egy kialudt hatalmas rétegvulkán maradványaként. A Feröer szigetek annak a tenger alatti hátságnak az óceán felszíne fölé emelkedett része, amihez Izland is tartozik. A szigeteket felépítő felszínre emelkedett mélytengeri eredetű bazalttömböket hatalmas jégárak szabdalták változatos és mély gleccservölgyekké a pleisztocén eljegesedés idején, amikor gyakran szinte teljesen elfedte a jégtakaró az apró szigeteket. A szigeteket felépítő bazaltrétegek keleti irányba lejtenek folyamatosan és egészen az óceán szintjéig, ezzel szemben a nyugati partokat meredek és gyakran több száz méter magas sziklafalak határolják. A tizennyolc nagyobb szigetet pár száz méterestől néhány kilométeres szélességig terjedő tengerszorosok választják el egymástól. A nagyobb szigetek a vikingek korától lakottak. A jelenleg Dánia autonóm területének számító szigetcsoport összlakossága 54 ezer fő. A Feröer vad világa igen gazdag az egyedi természeti látnivalókban. A szigetcsoport egyik legkülönlegesebb meteorológiai jelensége egy apró és lakatlan szigethez, a Lítla Dímun-hoz kötődik. A Feröer fő szigetei közül ez a kis szárazföld az egyetlen, amelyet nem laknak emberek, de a feröeri gazdák évszázadok óta megtették, illetve megteszik a nem egyszer bizonytalan és veszélyes utat Lítla Dímun-ra, hogy gondozzák a szigetet uraló lényeket: a juhokat. Feltételezések szerint ezek a fekete, rövid farkú elvadult bárányok a neolitikus korszakban a területre hozott állatok leszármazottai. De a sziget nem elsősorban emiatt, hanem azért számít különlegesnek, mert szinte állandó jelleggel egy hatalmas, lencse alakú felhőképződmény ül a tetején. Ezek az úgynevezett álló felhők jellemzően a környezetükből kiemelkedő hegycsúcsok felett alakulnak ki. Lítla Dímun bármilyen apró is, mégis képes befolyásolni a helyi atmoszferikus viszonyokat. A felszálló óceáni levegőből kialakuló páratömeg megakad és összesűrűsödik a Lítla Dímun tetején, ami miatt a sziget felett szinte az egész évben misztikus hatású felhő lebeg. A szél időnként belekap a bizarr felhőpaplanba, amely ilyenkor „lefolyik” a sziget meredek sziklás oldalán, nem kevésbé fantasztikus látványt nyújtva azon keveseknek, akik Lítla Dímun közelébe jutnak.

(Forrás: origo.hu)