Kiderült, miért merülnek bizonyos állatok a sötét, mély tengerbe

Több mint 300 tengeri ragadozótól származó elektromos címke adat, és hajófedélzeti szonár bizonyítja az óceán szürkületi zónájának ökológiai fontosságát. Egy új tanulmány bebizonyítja, hogy a nagy ragadozó halak, mint a cápák, tonhalak, meglepően sokszor látogatnak a mélyóceánba, különösen a mezopelágikus zónába, amely a felszín alatt 200-1000 méterre található – írja a Woods Hole Oceanographic Institution honlapján. Ez az úgynevezett szürkületi zóna figyelmen kívül maradt, mint meghatározó élőhely a nagy ragadozó fajok számára. A tudósok 12 fajt követtek nyomon az Atlanti-óceán északi részén. A fajok közt voltak például fehér cápák, tigriscápák, cetcápák, sárgaúszójú tonhalak, kardhalak. A címkék rögzítették a merülési mintázatot, melyeket összekapcsoltak a szonár adatokkal, amik napi mély eloszlási réteg mozgásait mutatták; ez egy olyan zóna, ahol nagy számú kis hal és tengeri organizmus olyan sűrűn összezsúfolódik, hogy a tudósok, akik először használtak szonárt, összetévesztették a réteget az óceánfenékkel. A nap folyamán a napi mély eloszlási réteg zónában lévő állatok belakták a mezopelágikus zónát. De, amikor lement a nap, sok egyed ezek közül a felszíni vizekre úszott táplálkozni, például halak, puhatestűek, rákfélék, és mások. Amikor a nap újra felbukkan a horizonton és a felszínre szórja a fényét, az állatok visszamerülnek a szürkületi zónába, és ott maradnak sötétedésig. Ezt a napi ritmust úgy hívják, Diel Vertikális Vándorlás és ezt a mintázatot a Woods Hole Oceanográfiai Intézet tudósai évtizedek óta tanulmányozzák.

(Forrás: origo.hu)