Tőkés belső egyházi megtisztulást szorgalmaz

Csatolmány: 

A Securitate tisztjeinek(136), illetve a tartótisztek, valamint kollaboránsaik és – közös – megfigyeltjeik együttes névjegyzékének (40) a nyilvánosságra hozatala, továbbá a Temesvári Kiáltvány 8. pontja érvényesítésének Bihar megyére tekintő kísérlete nagy felzúdulást keltett egyházi és közéletünk egyes köreiben.

Egyebek mellett igen feltűnő az összefonódás, mely – ebben a vonatkozásban – a bihari/nagyváradi RMDSZés a református egyházszolgáinak egy része között mutatkozik. Különösképpen kirívó, hogy a CE-Szövetségmegszólaló képviselői – közvetve vagy közvetlenül – rendre a titkosszolgálati múlt átvilágítása ellenében szólalnak meg. A volt besúgók iránti cinkos viszonyulásukat rendszerint a bűnbánat–bűnbocsánat keresztény elvével igazolják, fájdalmas módon megfeledkezvén a besúgás, illetve a Securitate kárvallottjairól és áldozatairól: a meghurcolt személyekről és családjaikról, az üldözöttek, a bebörtönzöttek – nem egyszer kivégzettek – ezreiről, a kommunizmus áldozatairól. Ugyanakkor a tönkretett társadalmi közbizalom és féltve szeretett Anyaszentegyházunk tönkretétele sem számít nekik. Azt is feledik egyben, hogy II. János Pálpápa merénylőjének ugyan megbocsátott, Ali Agcánakazonban mindemellett törvényes börtönbüntetését le kellett töltenie. – Ez a fajta szemforgató ignorancia nem más, mint erkölcstelen bűnpártolás, mely hitünk tanításával semmiképpen sem egyeztethető össze.

Az említett egyházi és RMDSZ-es körök természetellenes együttállása és zajos közfelháborodása – mutatis mutandis – nagymértékben emlékeztethet bennünket az SZDSZés azMSZPáldatlan frigyére, melyet egyébként – éppen mostanság – méltóképpen megítél a nemzet, és majdan a történelem.

Tőkés Lászlóvolt temesvári lelkipásztor meg van győződve arról, hogy Anyaszentegyházunkbana becsületes, a titkosszolgálati kollaborációnak ellenállott lelkészek és nem-lelkészi szolgák száma a címeres besúgók számát messze felülhaladja. Arra nézve sincsen kétsége, hogy Egyházunk megítélésében a híveket a volt informátorok személye és ügynökösködése nem téveszti meg – hiszen igencsak szeretik az igazságot, másfelől pedig az Anyaszentegyház hit- és társadalomépítő, valamint nemzetmegtartó szerepének messzemenően tudatában vannak.

A titkosszolgálati átvilágítás újabb adalékaként tesszük közzé azokat az információkat, melyek az elvetemült Stelian nevű besúgó dr. Bartha Tiborortopéd főorvossal való azonosságát kétségen kívüli módon bizonyítják. Az általa terjesztett CNSAS-bizonylatfeltételezhetően hamisítvány. A bizonylat tartalma kapcsán viszont azt is szükséges tisztázni, hogy: (1) önmagában a hálózati iratcsomó hiánya még nem bizonyítja valakinek az ártatlanságát, sőt (2) joggal feltételezhető, hogy ezekben az esetekben fedezett ügynökökkellehet dolgunk. A mellékelt „áldozati” névsorból egyébként kitűnik, hogy Stelian valóságos „ökumenikus” ügynökkéntfejtette ki gyalázatos tevékenységét.

A volt szekustisztek kilétének felfedése kapcsán Tőkés László meglepetésének ad hangot a tapasztalható felháborodás láttán. Eddig azért bírálták, mert – úgymond – „csak” az informátorokatleplezte le. Most viszont a tartótiszteknévsorának nyilvánosságra hozataláért is hasonló támadások érik. Reméli, hogy bár Sass Kálmán rehabilitációjának az előmozdítása fog az egyházi közvéleményben osztatlan egyetértéssel találkozni.

Európai képviselőnk ezúton is javasolja ésszorgalmazza, hogy az igazságtétel és a belső egyházi megtisztulás érdekében a volt kollaborátorok:

– Kérjék ki és tegyék közzé szekus-dossziéikat.

– Ők maguk leplezzék le egykori tartótisztjeiket.

– Hozzák nyilvánosságra azok nevét, akikről jelentettek.

– Az előbbiek értelmében – és több, idevágó egyházi körlevél felszólításának megfelelően – jelentkezzenek az illetékes egyházkerületi hatóságnál.

Végezetre Tőkés László, az RMDSZ-szel szövetséges EMNT elnöke felemeli a szavát az ellen, hogy a Királyhágómelléktől elorozott – nagyváradi – ún. Ady Endre Kulturális Központot a kultúrától idegen párttevékenység folytatására használják. Ez lánglelkű Költőnk, Ady Endrenevét árnyékolja be.

Hasonlóképpen visszautasítja a Szacsvay Imre Akadémiaelnevezésű intézmény létrehozását. RMDSZ-es aktivisták képzése ebben az intézetben az érettünk életét áldozó Szacsvay Imrenevét kompromittálná. Március idusán a bihari RMDSZ indítványa ünneprontó és kegyeletsértő.

FELHÍVÁS

A Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteménye

„Mert most tükör által homályosan látunk,

akkor pedig színről színre”

(1Kor.13,12)

Mai napig nem sikerült kielégítő módon feltárnunk a Szekuritáté archívumában őrzött dokumentumokat, már amennyihez hozzájuthattunk. Pedig rólunk van szó az ott őrzött lapokon: álmainkról, vágyainkról, terveinkről, véleményünkről, kapcsolatainkról – és bűneinkről számoltak be a kommunista diktatúra titkosrendőreinek ellenségeink, barátaink, családtagjaink.

Jogunk van tudni, ki kit súgott be, mint ahogyan azt is jogunk van tudni, kik és hogyan szolgálták a Diktátort – látnunk kell tehát a rendszert is.

És mindez nem csupán jogunk: felelősségünk is.

Felelősek vagyunk az ártatlanul meghurcoltakért. És felelősséget kell vállalnunk saját hallgatásunkért, felelősséget kell vállalnunk tetteinkért.

Ugyanakkor felelősséget kell vállalnunk utódaink előtt is: nem mentegethetjük elvesztegetett éveinket (fél évszázadot!), csak mert „lehetetlen választások” határozták meg életünket az „Aranykorszakban”. Annál is inkább itt az ideje a felelősségvállalásnak, hogy továbbélő reflexeinkkel, a kommunizmus örökségével ne terheljük jelenünket – és az ő jövőjüket.

Húsz évvel a rendszerváltozás elkezdése után nézzünk végre őszintén szembe a kommunizmus bűneivel.

Számoljuk fel végre az 1989 előtti idők „vakfoltját”. Nem tehetünk úgy, mintha semmi nem történt volna. Nem „idegeníthetjük” el magunktól mindazt, ami velünk történt, nem száműzhetjük majdani történelemkönyvek lapjaira.

Élő emlékezetre van szükségünk.

Ennek érdekében kezdeményezem egy olyan munkacsoport létrejöttét, amely lehetővé teszi, hogy a világhálón egy felületre összegyűjthessük mindazt, amit a Szekuritáté rólunk tudott – érthető összefoglalókkal, emlékezésekkel kiegészítve –; és mindazt, amit mi megtudunk róluk, a rendszerről: a múltunkról.

Közös munkával alakítsuk ki a Kollektív Emlékezet Virtuális Gyűjteményét.

Tegyük lehetővé, hogy bárki feltölthesse saját dossziéját – és hogy bárki tanulmányozhassa az összes iratot.

A kutatók mellett munkára hívom mindazokat, akikben még él a múlt megismerésének igénye.

Tartozunk magunknak és utódainknak ezzel!

Tőkés László, EP-képviselő