A szerelem és a pénz osztott szerepet a nőknek

Zenébe sűrített magyar történelem felemelő érzése töltötte be szerdán este a vajdahunyadi vár Országgyűlés termébe összegyűlt magyarok lelkét. Zrínyi Miklós tavalyi jelképes látogatása után, idén II. Rákóczi Ferenc jött el a szórványmagyarsághoz. Pontosabban Moravetz Levente hozta el, a zene és a tánc révén.

A Fejedelem című musical II. Rákóczi Ferenc szabadságharcát elevenítette fel, roppant színvonalas művészi előadásban. Nem is annyira a harci eseményeket, hanem a nyolcéves függetlenségi háború hátterét, mozgatórugóit, az európai politikai viszonyokat, a háttérben szőtt intrikákat. És nem utolsósorban a nők szerepét viharos történelmi időszakokban. A tágabb közvélemény számára a nagy történelmi események kiemelkedő férfiakhoz kötődnek, a háborús csatákban, várostromoknál vagy politikai tárgyalásokon valóban férfiaké volt a főszerep, a héttérben azonban a szerelem és a pénz akkor is fontos tényezők voltak, s a nőknek is jelentős szerep jutott.

A híres Rákóczi, Báthory, Zrínyi és Frangepán családok sarjaként II. Rákóczi Ferenc tisztában volt a rá nehezedő nyomással, a vele szembeni elvárásokkal, ősei már jelentős szerepet játszottak Magyarország történelmében, beleértve több véráldozatot. Mégsem riadt vissza a túlerővel való szembeszegüléstől Isten, a haza és a szabadság nevében (Cum Deo, pro Patria et Libertate). 1703 és 1711 között folytatott fegyveres küzdelmet a Habsburgok hatalma ellen, s az volt az utolsó alkalom Magyarország történelmében, hogy a nemzetiségek összefogtak a magyarsággal, és együtt harcoltak fegyverrel a kezükben a közös haza szabadságáért. A magyarság és a románság nagy többsége, a felvidéki szlovákok és a kárpátaljai ruténok szinte testületileg Rákóczi mellé álltak, s csupán az erdélyi szászok tartottak ki a császári erők mellett. Végül is a Rákóczi család birtokai és hatalmi bázisai az egykori Felső-Magyarországon, főleg annak keleti részén voltak, Kassa, Munkács, Szatmár, Sárospatak környékén. Maga II. Rákóczi Ferenc is az impozáns kassai dómban alussza örök álmát, 1906-ban országos ünnepély keretében oda helyezték a törökországi Rodostóból hazahozott hamvait. Rákóczi szabadságharca végül kudarcot vallott, s Erdély utolsó fejedelme emigrációba kényszerült, noha kegyelmet biztosítottak neki, és vagyonát is megtarthatta volna, ha elfogadja a Habsburgok uralmát. A nemzet szabadságának reménye azonban tovább élt, tovább él a Kárpátok között, később Kossuthék lényegében ugyanazért küzdöttek.

A musical mindezt nagyszerű művészi megközelítésből mutatta be, lenyűgöző dalokkal, lendületes táncokkal és velős, humoros dialógusokkal. A Moravetz Produkció művészei nagyszerű produkciót adtak elő a történelmi jelentőségű helyszínen. Tavalytól eltérően, az idei előadás bent a Hunyadiak várában (az impozáns Országgyűlés-teremben) volt, nem kint, a vár előtti jóval tágasabb téren. A szervezők (Hunyad Megyei Tanács, Déva és Vajdahunyad önkormányzatai, a dévai színház) az esőzés miatt döntöttek szinte az utolsó pillanatban a belső helyszín mellett, ami felemelőbb hangulatot teremtett a közönség számára, noha a művészek mozgásterülete és a nézők látási viszonyai korlátozottabbak voltak. Aligha bánta az a sok vajdahunyadi, dévai és csernakeresztúri magyar (meg jó néhány román), aki zsúfolásig megtöltötte a termet, a népes társulat nagyszerű előadása elnyerte a közönség tetszését. Moravetz Levente pedig könnyes szemekkel és remegő hangon emlékezett meg a májusban hírtelenül elhunyt barátjára, Ştefan Ciocanra, aki tavaly kapcsolatba hozta a Moravetz társulatot a Hunyad megyei operafesztivál szervezőivel: annak révén látogatott el tavaly Zrínyi, idén pedig Rákóczi a Hunyadiak ősi fészkébe a szórványmagyarság nagy örömére. Amit hosszan tartó vastapssal hálált meg a közönség, holott már jócskán elmúlt éjfél.