Almási Béla huncut mosolya kísérte

Arad – Idén tizenegyedik alkalommal szervezték meg Kisiratoson a nemzetközi alkotóműhelyt. Eleinte a záró tárlatokat a kezdeményező Almási Béla kürtösi családi házának alagsorában, majd a kisiratosi kis kultúrházban rendezték, néhány éve már a megyeközpont vezető galériájában, a Deltában kerül sor az úgynevezett „zárszámadásra”.

Úgy tűnik, az aradiak szép lassan megszokták, hogy a kisiratosi alkotóműhely – amely Almási Béla 2009. évi halála után felvette a nevét – termését a város központjában tekinthessék meg. Hiszen mi mással lehetne magyarázni azt, hogy péntek délután, igazi kánikulai időben, az érdeklődők oly szép számban jöttek el a Delta Galériába.

Bognár Levente aradi alpolgármester, az épp aznap elkezdődött Aradi napok főgondnoka egyértelműen úgy vélte: a kisiratosi alkotóműhely résztvevőinek jelenléte gazdagítja Arad kulturális kínálatát. Ugyanakkor nem tekinthetett el attól, hogy kiemelje: Kisiratos a folytonosság példája azzal, hogy magáénak tartja, folytatja Almási Béla szellemi örökségét, amely sok tekintetben az emberi szolidaritásnak is példája.

Onisim Colta, a Romániai Képzőművészek Szövetsége aradi tagozatának alelnöke méltán hangsúlyozta, hogy a kisiratosi alkotóműhely egyidős évezredünkkel, s fő jellegzetessége a kitartás és a következetesség.

Szekernyés János műkritikus, helytörténész, a Romániai Képzőművészek Szövetsége temesvári tagozatának elnöke Almási Béla sajátos, huncut mosolyát idézte fel, amely minden bizonnyal „odafentről” elégedetten nyugtázza kezdeményezésének folytatását, továbbfejlesztését. Jó látni a Kisiratosra rendszeresen visszatérők művészi fejlődését-változását, valamint a fiatalabbak újító szellemét.

A megnyitón nyilván nem lehetett megfeledkezni Vajda Noéminek, a kisiratosi Máltai Ház vezetőjének, az alkotóműhely háziasszonyának, Almási Béla menyének a szerepéről: ez nemcsak a megfelelő körülmények megteremtésében merült ki, hanem egy olyan minőségi katalógus kivitelezésében is, amellyel bármilyen alkotótábor vagy tárlat méltán büszkélkedhetne bárhol a világon. Ennek angol, román és magyar nyelvű előszavában Gheorghe Mocuţa, Almási Béla kürtösi íróbarátja meghatottan emeli ki: „Kezdeményezése révén Kisiratos kitüntetett hely lett, legendás hely – ahogy egy műkritikus fogalmazott –, az ihlet és a karitatív mozgalom helye. A peremvidék lelke.”

A tárlatnyitó hangulatát jelentősen emelte a tábor egyik résztvevője, a lőkösházai Kiss István és párja, Tóth Judit alkotta Garp együttes zenés-énekes közreműködése.

A kiállítás eredetileg a hónap végéig látogató – szombat és vasárnap kivételével – naponta 9–17 óra között, ám a szervezők reménykednek a határidő meghosszabbításában. Ami biztos, az biztos alapon azonban érdemes minél hamarabb megtekinteni a változatos témakörű és technikai kivitelezésű festményeket, installációkat, plasztikákat felvonultató tárlatot.