Befejeződött a színházi útkeresés TESZT-je

Véget ért a nyolcadik Temesvári Eurorégiós Színház Találkozó, amely számos újdonsággal szolgált a temesvári közönségnek: vajdasági és szerbiai produkciók mellett először láthattunk a volt Jugoszlávia szinte egész területéről (Horvátország, Montenegro, Szlovénia) érkezett előadásokat, megismerkedhettünk a régió kísérleti, útkereső produkcióival, a nézők tűréshatárát tesztelő, sokkoló vagy ellenkezőleg, felolvasó-színház, rádiójáték benyomását keltő puritán, eszköztelen előadásokkal. A beavatottak izgalmas színházi utazáson vettek részt, az átlagnézők viszont sokszor elbizonytalanodva, tanácstalanul jöttek ki egy-egy előadásról, és már félve mentek be a következőre, mert úgy tűnik, a kortárs színházi előadásban szinte bármi megtörténhet (a nézővel is). A kevés valóban „közönségbarát” előadás között volt a temesvári magyar társulat Koldusopera című produkciója, bizonyítva, hogy szerencsés esetben találkozhat a nagyérdemű és a színházi szakemberek pozitív véleménye.

Hogyan látták a TESZT-et maguk a színházi szakemberek? Hiszen ez a színházi találkozó elsősorban a szakmáról és a szakmához szól, a földrajzi szempontból egyre jobban „kiterjesztett” DKMT Eurorégió területéről. Zsehránszky István újságíró, műfordító, a TESZT régi barátja szerint erősödik a TESZT találkozó jellege, újabb tagok léptek be, mint a Cetinje-i, (montenegro) a ljubljanai (Szlovénia), a fiumei (Horvátország) vagy a zombori (Szerbia) színházak. Az ex-Jugoszlávia területén megtett kalandos színházi utazásnak Zsehránszky István szerint az a tanulsága, hogy ezekben az országokban most dolgozzák fel, hogy mi is történt velük tulajdonképpen. „Ez egy nagyon pozitív jelenség, mert ha fel tudják dolgozni, meg tudják emészteni, akkor talán elkerülhető, hogy a jövőben is hasonló események legyenek. Mi is meg kellett emésszük Trianont, de ha ez nem is sikerült teljes mértékben, legalábbis tudomásul vettük” – mondta Zsehránszky István, aki szerint a TESZT kínálatában látott előadásokat elsősorban az útkeresés jellemzi. „A színházak rájöttek, hogy az, amit eddig csináltak, az már idejét múlt, még hogyha a világ legragyogóbb színvonalán művelik is azt, valami egyebet, újat kell találni” – nyilatkozta lapunknak Zsehránszky István. „Erre döbbentett rá a Bűn és bűnhődés című belgrádi előadás, ahol a színészek teljesen eszköztelenül csak a szövegre koncentráltak, egész megjelenésükkel csak a szöveget szolgálták, olyan volt az előadás, mintha egy nyíltszíni rádiószínház-előadás lett volna. Vajon miért? Szerintem azért, mert rengeteg fölösleges beidegződés van, amitől – ha őszintén és tisztán akarnak színházat művelni – meg kell szabaduljanak, és erőteljes lépést tettek ebbe az irányba. Hasonló lépéseket tesznek a többi társulatok is. Láttunk improvizáció alapú előadást, ez is mond valamit a keresésről, az új út megtalálásának a szükségességéről. Az improvizáció mindig akkor kerül elő, amikor nem vagyunk megelégedve azzal, amit produkálni tudunk. Keressük az újat, az őszintébbet, a tisztábbat.”

Upor László dramaturg, műfordító a TESZT és a temesvári magyar társulat régi barátja, aki már a kezdetektől részt vett a régió színházi találkozóján. „A TESZT-ben kezdete óta számomra a legfontosabb és a legizgalmasabb,  hogy egy nagyon sok kultúrájú és sok hagyománnyal rendelkező régióból sokszínű színházi előadások jönnek ide – nyilatkozta a Nyugati Jelennek Upor László –, másrészt a sok helyről érkező művészek együtt dolgoznak, ez nagyon nagy dolog és jól működik. Ebben az évben a korábbinál még több helyről jöttek a társulatok, még színesebb a TESZT, anélkül, hogy a színvonal bármit sérült vagy esett volna.” Upor László szerint nem is az a meglepő, hogy a TESZT-en a szerbiai, a horvátországi, a montenegrói és szlovén színházak is képviseltették magukat, inkább az a meglepő hogy eddig nem voltak itt. „Ha komolyan gondoljuk, hogy ezzel a régióval van mit kezdenünk, akkor ezek nagyon is idetartozó színházak és kultúrák” – mondta Upor László, aki szerint meg kell szoknunk és tanulnunk, hogy egymást akkor is megértsük, amikor első szóra nem értjük egymás szavát. Az idei TESZT vezérmotivuma volt a határok – és nem csak az Eurorégió határainak – a feszegetése. „Mindenfajta művészetnek, közbeszédnek a lehető legminimálisabb tabuval szabad csak határt szabni – mondta Upor László –, utólag el lehet dönteni, hogy valamivel mit akarunk kezdeni, hova helyezzük el, milyen polcra tesszük, támogatjuk vagy ellenezzük, vitatkozunk vele vagy egyetértünk. Eleve valamilyen módon korlátozni az ön- és egymás vizsgálatának a szabadságát, az veszélyes dolog volna.”

Ami a TESZT jövőjével kapcsolatos elvárásokat illeti, Upor László lakonikusan fogalmazott: „Ugyanezt, csak jobban, a minőség az, amit tartani kell”.