Bojtorján, régi és új történetek country módra

Simonyifalván, a Bojtorján koncertje előtt helybeli ismerősökkel, barátokkal az elvárásokról folytatott beszélgetések nyomán szkeptikus véleményeket lehetett hallani, mivel az együttesről nem igazán tudtak semmit. 

Esetleg egy-két dal derengett az emlékeikben. Amikor azonban a fiúk a húrokba csaptak, ismerős volt zene, szöveg, csak nem tudták róluk, hogy Bojtorján-slágerek. Az együttes vezetője, Pomázi Zoltán az összekötő szövegekben elmondta: soha nem szerepeltek a slágerlistán, noha a dalaik slágerek voltak. Az 1976-ban alakult banda az akkoriban divatos diszkózene mellett a country-zenével nem rúgott labdába. Sikereiket a kapukon látható Bojtorján-feliratokból, grafittikből érezték, no meg, hogy előre köszönt a házmester. Valójában kiváló zenész, virtuóz egyéniségek tarkítják a gépezetet, a stilgitár (pedál-stil) kezelője egyike azon kevés zenésznek, akik 8-10 kéz-láb is képesek, lábbal, kézzel koptatni a húrokat, az akkordokat. A közönség apraja-nagyja csak fújta a dalt, táncolt, vonatozott a polgármester úrral az élen. Az együttes kerek albumot is írt, egy lemezre valót. Az együttes vezetője a műsorban közölte, hogy Magyarországon jótékonysági koncertet tartott gyerekeknek, a belépőjegy egy meséskönyv volt. Összegyűlt 2000 meséskönyv, aminek egy részét a simonyifalvi óvodának ajánlották fel. Elmondása szerint Erdélyben érzi itthon magát, két kiskorú leánya Csíkszeredában él. A koncert után mindenkit szívesen vártak egy-két szóra, kézfogásra, dedikálásra, CD-vásárlásra. A színpad mögött egy 7 év körüli kislány odaszaladt Pomázi Zoltánhoz, akinek ezt mondta: „nagyon jó voltál”. Amire azt válaszolta, „te is nagyon jó vagy, hát még tíz év múlva, milyen jó leszel…”

Hangulat, jó idő, szórakoztató country-zene, no meg a tűzijáték zárta az ismeretlenül ismerős Bojtorján-történetet.