Doktor Kovách Géza

Az alábbiak kiderítésére az vezetett, hogy sehol sem találtam információt Kovách Géza doktori disszertációjáról. Talán másokat is érdekel.

Az 1971-ben írt doktori disszertáció – A kapitalista viszonyok behatolása Arad vármegye mezőgazdaságába – témavezetője, amint az a Magyar Nemzeti Levéltár Békés Megyei Levéltárában, Gyulán őrzött – XIV.85.c/8. tétel –, példányból kiderül, Ștefan Pascu (1914–1998) a Babeș–Bolyai Tudományegyetem rektora, a Román Tudományos Akadémia levelező tagja volt. A dolgozat opponensei: Camil Mureșan (1927–2015) a BBTE történelem karának dékánja, Bujor Surdu (1914–1993) bukaresti és Imreh István (1919–2003) kolozsvári egyetemi tanárok, valamint Șerban Papacostea (1928–2018), a Bukaresti Nicolae Iorga Történeti Intézet osztályvezetője voltak.

Az írógéppel írt, bekötött dolgozat első példánya van Gyulán. Egy indigóval készült példány Kolozsváron található. Mindkettőben vannak kézzel írott kiegészítések.

Kovách Gézának a Gyulai Levéltárban, a XIV. 85. b/417. tételben őrzött, Ștefan Pascuval folytatott levelezéséből megtudhatjuk, hogy az 1966. június 30-ai levelében megköszönte Pascu jóindulatát, amellyel őt kezelte, és hogy elküldte neki a doktori tézisének tervezetét. 1966. július 12. után személyesen is fölkereste Kolozsváron a témavezetőjét. 1966. október 1-jei leveléből kiderül, hogy ahhoz csatolta a nyári egyeztetésük szerinti tervezetet, és jelzi, hogy november 1-jén szeretne vizsgázni nála a Románia XVIII. századi történelmének demográfiai forrásaiból. Az 1973. május 30-án írt levél szerint Kovách elküldte Pascunak a disszertáció harmadik, utolsó létező példányát. Az 1974. október 15-én Pascunak írt levelében reményét fejezi ki, hogy hamarosan Kolozsvárra utazhat, hogy megbeszéljék doktori disszertációjának a védését. 1976. május 18-án, a doktori cím megkapásának visszaigazolása alkalmából szívből köszöni Pascunak az előkészítés során nyújtott támogatását.

Ștefan Pascu 1976. június 16-án kelt levelében hívta meg Kovách Gézát a doktori cím egyetemük szokása szerinti – 1976. június 30-án esedékes – ünnepélyes átadására.

A Gyulai Levéltárban a XIV.85.b/243. tételben őrzött, Kovách Gézának Imreh Istvánnal 1956–1999 közötti levelezésből a szakmai és baráti kapcsolatuk ismerhető meg.

Kovách Géza egy tanulmánya kapcsán írta Imreh István: „Küldd ahogy van, fésülés nélkül. A lektorok ugyanis vadak és kíméletlenek. Nincs eset, hogy a szövegen változtatni ne kelljen.” (1956. május 10.)

A Tecucira besorozott Kovách Gézának: „A helyzetedben, forrongó és változatos sorsodban bekövetkezett újabb fordulat irányában fogadd igazán őszinte együttérzésemet… Szigorú, de igazságos ember lévén Zsiga [Jakó Zsigmond (1916–2008)] kezében van a legjobb helyen a te kéziratod is.” (Imreh István, 1956. július 23.)

„Ne hagyd magad! Melletted szól: – nagy és szép irodalmi munkásságod; – jó fejed; – s végül a lendületed.” (Imreh István, 1966. május 26.)

„Hogy én opponáljak? Szívesen. Ha [Csetri] Elek vagy más volna, aki azt a laposabb világrészt jobban ismerné s vállalná, nem sértődnék meg, lévén hogy a dolgom sok s én vén! Ha a bizalmad bennem vetett horgonyt – úgy legyen – vagyis ÁMEN.” (Imreh István. Időpont nélkül.)

Imreh Istvánnak: „Kedves Pista! A disszertációm Pascu-féle ismertetése kész van. Bukarestben Papacostea is megcsinálta, rövidesen küldi. Csapd össze te is. Surdu kért tőlem rövid kivonatot, azt elküldtem. Szeretném még nyár előtt megvédeni, a fene ott egye meg ahol van… Kitartás, szívósság, s mégis csak haladunk, ha nem is úgy, ahogy szeretnénk.” (Kovách Géza, 1973. február 4.)

„Géza lelkem! Az elmúlt héten – s ezt örömmel jelentem – beadtam a dolgozatodról szóló gépelt referátumot: a doktoridhoz.” Imreh István, időpont nélkül.

A Gyulai Levéltárban XIV. 85.b /484. tételben őrzött, 1973. január 8-án Surdu Bojornak küldött leveléből kiderül, hogy véleményezés miatt küldött Surdunak egy kivonatot a doktori disszertációjáról, bár biztosan megvan neki az eredeti disszertáció is.

Köszönettel tartozom Vekov Károlynak, és Héjja Julianna Erikának.

Nagy István