Előretekintés

Február 23-án, szerdán 17 órakor tartja a belvárosi református templom imatermében a Kölcsey Egyesület 2010-es évi beszámoló közgyűlését. 

A tavalyi év eseményeinek a felelevenítését követően az idei jubileumi év eseményei kerülnek előtérbe, méltón szeretnék ugyanis megünnepelni az egyesület megalakulásának 130 évfordulóját. Amolyan előzetesként és a közgyűlési részvételre való kedvcsinálásként minderről Jankó Andrással, a Kölcsey Egyesület elnökével beszélgettünk.

– Hogyan indult a tavalyi év?

– A 2009-es évi beszámolót február végén tartottuk.Március 2-án megkoszorúztuk Ficzay Dénes sírját, halálának 25-ik évfordulója alkalmából.Március 11-én megnyitottuk a Szép házaspár festménykiállítását, verses műsorral összekötve a Jelen Galériában.Március 16-án részt vettünk a lippai Degré Alajos Olvasókör ülésén, a Tóth Árpád Irodalmi Kör két tagjával együtt.Szponzoráltuk a Tóth Árpád-szavalóversenyt és az Aurel Vlaicu (volt 21-es) Általános Iskola mesemondóversenyét.Május 15–16-án a Diákszínpad részt vett a Kiskunhalasi Amatőr Ifjúsági Színjátszó-találkozón, amelyet Az élet színpadán címmel rendezett meg az Erdélyi Hagyományokért Egyesület.

– Ez igazi, embert próbáló menet volt. Mi történt ezután?

– Május 31-én és június 1-jén megünnepeltük egyesületünk, valamint a Diákszínpad újraalakításának 20. évfordulóját, tiszteletbeli elnökünk Pávai Gyula jelenlétében. Nem titok, valójában az ő tiszteletére szerveztük ezt a rendezvényt. Az első nap a kiscsoportosok, akiket Ujj Ágnes tanított be, az Ábelesz Kóbelesz című mesejátékot mutatták be, elsején délután előbb a Tulipán könyvesboltban bemutattuk Pávai Gyula Színről színrecímű könyvét, este a Diákszínpad nagycsoportja a minorita kultúrházban előadta aJelenetek egy hősszerelmes életébőlcímű darabot. Ezt egy talkshow követte, amit Nótáros Lajos vezetett le, amelyen azonban a Diákszínpad korábbi tagjai közül meghívott 11-ből csak hárman jelentek meg: Éder Enikő, Tapasztó Ernő és... Pávai Gyula.

– Apropó: a Kölcsey jobbára a Diákszínpad előadásai kapcsán ismert. Véletlen ez?

– Egyáltalán nem. Ezt igazolja az is, hogy – a Diákszínpad korábbi hazai és nemzetközi sikereit követve – június 3–5. között egy csoportja részt vett Lakiteleken a Tisza menti Gyermekszínjátszó Találkozón, a Szülőföld Alap támogatásával. Június közepén a Diákszínpad tagjai részt vettek a III. Kisiratosi Diákszínjátszó Táborban, ahol az általuk írt mesejelenetekből történetté „gyúrt” produkciót mutatták be a közönségnek Faragó Zénó betanításával és rendezésében. Itt avattuk fel a Communitas Alapítványtól nyert támogatásból vett világosító felszerelést. A kölcseysek ezen kívül részt vettek Pécsett, Európa Kulturális Fővárosában, a Pécsi Ifjúsági Központ szervezésében tartott nemzetközi diákszínjátszó fesztiválon. Románia, Horvátország, Szerbia, Szlovákia és Magyarország több mint tíz anyanyelvű és magyar diáktársulata találkozott, ezen a fesztiválon, ami egyhetes rendezvény volt, és ami az Aradi Polgármesteri Hivatal, személy szerint Bognár Levente segítségével valósulhatott meg.

– És eljött az ősz...

 – Nem lehet megállni. Október 20-án volt a 2010–2011-es évad nyitó előadása, amelyen a Diákszínpad kiscsoportja az Ábelesz Kóbelesz című népmesét adta elő, amelyet Faragó Zénó rendezett, miután azt Ujj Ágnes tanárnő betanította. A nagyok Tabaren, a csodadoktor, illetve a Jelenetek egy hősszerelmes életéből című darabokat adták elő.

– A Szép házaspár tárlatát már említette, de az utóbbi időben volt még egynéhány újító javaslat!

– A képzőművészeti kezdeményezéseinken túl – közös festészeti és szobrászati tárlat – november 27-én megrendeztük, szorosan együttműködve az EMKE aradi szervezetével, az Aradi Megyei Magyar Kórusok első találkozóját. Ez az esemény nem jöhetett volna létre a polgármesteri hivataltól pályázat alapján nyert támogatás nélkül.

– És akkor a további, immár hagyományos tevékenységükről még nem is beszéltünk...

– Hát, igen. Kéthavonta megjelentettük a Havi Szemlét, volt már olyan kellemes meglepetésem is, amikor azt kérdezték tőlem, mikor jelenik meg a következő szám, mert már várják. És vannak már külföldi közreműködőink is. Az év végére még sikerült egy könyvet is kiadnunk, Lejtényi Sándor Arad megye hegyvidéke; Arad artézi kutjai címmel, a Fecskés könyvek 20. darabját.

– Nem titok, hogy egy civilszervezet, főként egy magyar kulturális egyesület igencsak nehezen tudja előteremteni a szükséges anyagiakat!

– Minden lehetőséget igyekeztünk kihasználni, tavaly végre sikerült pályázatokat is nyernünk a Communitas Alapítványnál, a Szülőföld Alapnál, a municípiumi tanácsnál, és több magánszemély is támogatott, legnagyobb mértékben Böszörményi Zoltán.

– Ezért kapta a 2010-es Kölcsey-díjak egyikét?

– Távolról sem. Elsősorban azért, ami a laudációban is elhangzott: az aradi magyar művelődési élet kibontakozása, fejlesztése érdekében folyamatosan kifejlett önzetlen munkásságáért, a szülővárosához fűződő hűségéért, ami akkor sem szűnt meg, amikor a sors távolra sodorta attól.

– Idén volt már sikeres nyilvános főpróba, a Magyar kultúra napján Kölcsey-díjátadás, jön a beszámoló közgyűlés. Mire készülnek még?

– A szerdai közgyűlésen sok minden eldől. Mindenekelőtt arra kell összpontosítanunk, hogy december 15-én lesz 130 éve, hogy megalakult a Kölcsey Egyesület. Ezt szeretnénk méltóképpen megünnepelni. Sajnos, amit biztos pontként vettünk számításba, mégpedig Márki Sándor Arad szabad királyi város története című könyvének újranyomtatása, úgy tűnik, kútba esik, és nemcsak azért, mert egyetlen könyvtulajdonos sem hajlandó fizikailag feláldozni a könyvritkaságot ennek érdekében. Ennek komoly anyagi vetülete is van. Éppen ezért úgy döntöttünk, hogy dr. Somogyi Gyula 1913-ban megjelent Arad szabad királyi város és Arad vármegye községeinek leírása című könyvének mintegy 100 oldalas, kizárólag Arad városára vonatkozó részét adjuk ki, megfelelő lábjegyzeteléssel. Ezen kívül a Diákszínpad Arad megyei kiszállásainak RMDSZ általi támogatása is tető alá került, és további kiállításokat is tervezünk. További javaslatok érdekében amolyan ötletbörzére hívunk mindenkit a szerdai közgyűlésre, aki tenni, cselekedni tud és akar a 130 éves egyesületünk, aradi magyar közösségünk előrelépése, előretekintése érdekében.