„Érdemes itt élni”

A címben idézett mondat múlt csütörtökön este, a Jelen Házban hangzott el, az Aradi személyiségek. Interjúk, vallomások, portrék – Életutak című kötet egyik alanya, ft. Szilvágyi Zsolt temesvári plébános felszólalásából származik. Előtte még az hangzott el: „Ez szép, barátságos közösség – Arad egy életképes, szép város” – mondta, nyilván a helybeli magyarságra gondolva, amely ezúttal is megtöltötte, mint a Juhász Béla megálmodta sorozat minden eddigi kötetének bemutatásakor a Jelen Ház nagytermét.

Tiszta szívből kívánom, hogy az aradi születésű, Zimándújfaluban felnőtt, a középiskolát Aradon végzett főtisztelendő úrnak igaza legyen, s Arad valóban életképes város legyen azok véleményével szemben, akik vészharangokat kongatnak az aradi magyarság jövőjével kapcsolatban. Pillanatnyilag úgy tűnik, ez utóbbiaknak van igazuk: „szép, barátságos közösségünk”, minden statisztikában, egyre kisebb létszámú.

De maradjunk a mánál.

Juhász Béla több évvel ezelőtt nagy fába vágta a fejszéjét: elhatározta, hogy megszólítja az aradi magyarság jeles személyiségeit, azokat, akik „letettek valamit a közösség asztalára”. Foglalkozásra nézve a megszólaltatottak mezőnye erősen heterogén, vannak köztük sportolók, helytörténészek, politikusok, tanárok, művészek, üzletemberek, építészek, egyházi személyiségek, és a felsorolás távolról sem teljes. Amint az egyik méltató megjegyezte: a sorozat dokumentum-értékű. Harminc, netán ötven-száz év múlva, hogy ne szaladjunk előbbre, a jövő olvasója (remélhetőleg akkor is lesznek még papírra nyomtatott könyvet forgatók, persze mindenekelőtt ilyen könyvek – szerk. megj.) Juhász Béla interjúkönyvei információs forrásként (is) szolgálhatnak arra, hogy a 2000-res évek első évtizedeiben kik voltak, hogyan gondolkodtak, éreztek – vagy legalábbis nyilatkoztak – Arad magyartársadalmában azok, akikre feltétlenül érdemes figyelni és emlékezni.

Az eddigi négy kötetben 82 riportalany szólalt meg, de amint megnyitójában Bege Magdolna, a Nyugati Jelen főszerkesztője megjegyezte: folyamatban van az ötödik kötet megírása. (És „Repül a nehéz kő, ki tudja hol áll meg,”) Egyúttal emlékeztetett: a kötet megjelenése az Irodalmi Jelen Könyvek sorozatában az Aradi Polgármesteri Hivatal és az Arad Municípiumi Kulturális Központ anyagi támogatásának is köszönhető.

A 24, a IV. kötetben szereplő alanyok nagy része (néhány kivétellel) jelen volt a bemutatón, s a már bevált, eddig is használt forgatókönyv szerint, a szerző kezdeményezésére, meg is szólalt – köztük Coralia Cotoraci professzor, a Vasile Goldiş aradi egyetem rektora. (Bár a sorozat aradi magyar személyiségekről szól, egy-egy kiemelkedő aradi román honfitársunk is feltűnik köztük, noha felleltározásuk nem feltétlenül magyar szerző feladata lenne.)

Néhány jelenvolt résztvevő (e sorok írója szerint is) egy értékes könyvet szárnyra bocsátó, jó hangulatú bemutatón vehettünk részt.