Erotika a népművészetben

Kedden délután, a Jelen Házban tartott előadás előtt valaki a gyéren szállingózó közönség láttán megjegyezte: na, most kiderül, hogy ki a prűd. 

Hogy a prűdség-e, a téma iránti érdektelenség vagy az időjárás tartotta-e otthon a potenciális nézőket, nem tudni, de az biztos: nagyon érdekes és különleges előadásról maradtak le.

A budapesti Romhányi András – akit 2005-ben már láthattunk Aradon a Magyar stafírung című előadásával – ezúttal olyan témához nyúlt, amelyről a nyilvánosság előtt nem illik beszélni, bár szűkebb körű társaságban, baráti körben sokszor szóba kerül. Az erotika, a nemiség hozzá tartozik az emberhez, s csak a kereszténység térhódításával vált „tabutémává”. Olyannyira, hogy számos, a témához kapcsolódó szó nem „szalonképes”. Az előadó egy híres magyar szexuálpszichológust idézett arról, hogy milyen nagy bajban vannak a hozzá fordulók, amikor nemi szervükről kell beszélniük, hisz egyszerűen nincsenek szalonképes szavaink, igéink, főneveink a nemi érintkezés tekintetében. A „csúnya” szavakat nem merik kimondani, helyettük olyanokat használnak, amelyeket egy másik ember, aki más fantázianévvel nevezi meg őket, meg se értené. Romhányi elmondta: ha a leginkább a magyar népdalra, csujjogatókra, találós kérdésekre alapozó előadását meghallgatjuk – néhányan talán el se hitték –, sok ismert magyar népdal szövegére másként fogunk tekinteni, ha feltárul annak rejtettebb jelentése.

És igaza lett.

Minthogy az erotikus vagy nemiséggel kapcsolatos dolgokról nem illik nyíltan beszélni, kialakult egy olyan jelképrendszer, virágnyelv, ami már elfogadható volt a közösség számára. (Amely azonban sok alkalommal – például lakodalmakban – megengedte a máskor szalonképtelen kifejezéseket is.) Arról a mondásról, például, hogy „összeszűrik a levet”, ki gondolná első hallásra, hogy eredetileg tulajdonképpen szeretkezést jelentett? Az erotikus jelképek között szerepel számos virág – rózsa, rozmaring, ibolya stb. –, a kender, az alma stb. stb. Nagyon sok példával illusztrálta az előadó mondandóját (főleg a Ferenczy Éva által előadott népdalokkal), s közben jó néhány – témába vágó – viccel színesített. A közönséget pedig meggyőzte arról, hogy a látszatra sokszor „ártatlan” szövegek mögött is tömény erotika húzódik meg. Benne van a szövegben, de ha mégse lenne – visszakozott valamelyest az előadó – jogosan lehet beleképzelni. Az biztos, hogy a nem egészen húsz ember, aki ott volt a Murvai Miklós házigazda által hagyománykutatónak nevezett előadáson, nemcsak jól szórakozott, de tanult is a hallottakból.

Az előadást diavetítés zárta, az erotikával, nemiséggel kapcsolatos műalkotásokat láthattak a nézők a 22-24 ezer éves Willendorfi Vénusztól kezdve az ókori egyiptomi, mezopotámiai, görög, római, kínai, japán, valamint az újabb kori európai művészetből.