Föld alatt

Zsil völgye utóbbi két évtizedének emberi arcát villantja fel a Föld alatt (Sub Pământ) című előadás, mely a napokban számos Hunyad megyei helyszínen került illetve kerül bemutatásra. A darab dokumentum jellegű, célja a bányászvidék történéseinek újraértékelése – emberi szempontból.

A színpadon négy, munkásruhába öltözött fiatal színész adja elő a Zsil-völgyi városokban tavaly készült mélyinterjúk szövegét. Megszólal egy özvegy dobrudzsai bányászfeleség, egy aktív moldvai bányász, egy nyugdíjas máramarosi bányászmentő, egy sok mindent megélt, vendéglős bányászfeleség, egy ócskavastolvaj és egy őr, illetve helybeli gyermekek.

Az elhangzó szövegek élethűek és nagyon megdöbbentők. Rávilágítanak a bányászsors veszélyeire, a jelenlegi társadalmi és gazdasági helyzetre, amely az ötven év kommunizmus közvetlen következményeként jelenik meg: az értékek eltűntek, nincs semmiféle kultúra. A bányászmesterséget megvetik, a gyakorlói is kizárólag pénzkereseti lehetőséget látnak benne. Eltűnt a hajdani összetartás, a becsület és tisztelet. Még a bányaszerencsétlenségek alkalmával is előtör a nepotizmus. A halottak sem egyenlők. De a felelősség kizárólag őket terheli. Mindezzel szemben az egyénekben ott lapul az emberség, a család szeretete és az ezért hozott áldozat. Ott él a honvágy is az otthon hagyottak iránt, és egyben az elgyökértelenedés érzése. És ott él a régmúlt idők szép emléke. A kommunizmus első éveié, amikor még érezni lehetett a Zsil völgyében a monarchiabeli bányászélet utóleheletét. Amikor a kolóniákon még takaros házak álltak, többnyire szilágysági, székely, sváb lakosokkal, akik számos hagyomány megőrzésével tették színessé a kulturális életet. Az akkor tömegesen betelepülő moldvai, olténiai, dobrudzsai családok még őrzik az emlékét az egész várost megmozgató szüreti báloknak, amikor mindenki magyar ruhába öltözve vonult fel, például Aninószán. Az évek azonban teltek, a lakosság lassan kicserélődött és Zsil völgye felett egyre gyülekeztek a sötét felhők. A 77-es bányásztüntetés emléke is elevenen él még a völgyben. Ezt követően egészen új korszak kezdődött e vidéken. – Bő évtizedig nagyon jól éltünk. Bevezették a meleg ételt a mélybe szállóknak, hat órára csökkent a föld alatti műszak, az országra jellemző hiányos ellátás mellett nekünk bőséggel volt húsunk, kenyerünk, cukrunk és minden szükséges élelmiszer – idézik a színpadon a nyugdíjas bányász emlékeit. Ez volt az az időszak, amikor a bányászok a „társadalom fő pillérei”-vé léptek elő.

– A Zsil völgyében egy drámai jelenség zajlott az utóbbi 20 esztendőben. A bányászok, a mesterségesen felépített társadalmi ranglétra tetejéről 1989 után, szintén manipulálás által a társadalom legaljára sodródtak. Ezt nem könnyű megélni, feldolgozni. A Föld alatt című darabbal az a célunk, hogy objektív fényben tüntessük fel az itt élő embereket, akik a körülöttük zajló társadalmi eseményekben próbálnak kapaszkodókat találni, embernek maradni – fogalmazott a dévai bemutató alkalmával David Schwarz rendező. 

A darab nem egy könnyen emészthető előadás.  Legfőbb erénye azonban, hogy a maguk valójában, érintetlenül közvetíti a ma Zsil völgyében élők gondolatait, emlékeit, álmait.