Hazavinni a befogadó, csipetnyi mennyországokat

Február 14-én, pénteken 17 órától Aradon, a Corneliu Coposu utca 24. szám alatti irodaház II. emeletén zsúfolásig megtelt érdeklődőkkel a két kisebb helyiségből álló iroda Móré Sághi Annamária képeinek az eladással egybekötött bemutatójára.

A nagyszámú egybegyűltet, az alkotó jelenlétében, dr. Popa Fira, az Aradi Idősek Otthonának az igazgatója köszöntötte, aki egyben köszönetet mondott mindazoknak, akik hozzájárultak e rendhagyó kiállítás megszervezéséhez. Amint hozzáfűzte, az Otthonról sokan azt hiszik, az olyan hely, amelyre a szomorúság, a lehangoltság jellemző, de íme, a képzőművész az alkotásaival bebizonyította: itt is találhatók természeti szépségű helyek és virágok. Azokat kiváló technikával megörökítette, megajándékozva nem csupán az Otthon lakóit és alkalmazottjait, hanem mindenkit, aki szépségre vágyik. Ugyanakkor azt is bebizonyította, hogy a bajban soha nem szabad feladni a szépség és a boldogság reményét, a drámai helyzetekből is fel lehet állni, újra lehet kezdeni az életet. Mindezért köszönetet mondott a születésnapját is ünneplő Móré Sághi Annamáriának. Zárszavaiban köszöntötte, illetve megköszönte a jelenlétet Bognár Levente alpolgármesternek, az Aradi Polgármesteri Hivatal titkárának, Lilioara Stepănescunak, illetve Nagy Etelkának a Szociális Igazgatóság nyugalmazott igazgatójának, Ódry Mária képzőművésznek, valamint Irén asszonynak, aki az irodáját díjmentesen felajánlotta a rendezvényre. A szólásra kért Bognár Levente alpolgármester előbb románul, majd magyarul is méltatta az alkalom fontosságát, Móré Sághi Annamária művészetét, majd egy csokor virággal kedveskedett a művésznek.

Motiváció, művészi értékelő

Sághi Annamária az alkotásoknak a motivációjáról beszélt, vagyis arról a kertről, ami az Idősek Otthona mögött virul, mint egy csipetnyi mennyország. Ebben a környezetben él egy közösség, amelynek a tagjai idősek, közülük sokan betegek, ezért váltakozó lelkülettel viszonyulnak a jelzett, gondozott környezethez. Ezt a csipetnyi mennyországot próbálta megörökíteni, tolmácsolni a társadalom felé.

A továbbiakban Ódry Mária képzőművész méltatta a kiállított alkotásokat. Elöljáróban premiernek nevezte az alkalmat, amikor olyan bemutatón lehetnek jelen, amit az Aradi Idősek Otthonának a vezetősége szervez. Az alkotásokról beszélve elmondta, azokat csak kedden láthatta először – mikor a zord, esős időből belépett a kiállítóhelyre, egy teljesen más világ fogadta. A falakra akasztott képeken tobzódnak a színek, egy elvarázsolt kertben érezheti magát az ember, ahol pompáznak a sárga, a piros, a kék és a fehér virágok, egy olyan helyen, ahol a környezet átölel. Minden képben van valami mozgás, szinte várja az ember, hogy valamelyik bokorból előlép egy mosolygó tündér, aki véletlenül azért van ott, hogy teljesítse a kívánságunkat. E képek azért szépek, mert bennük nyoma sincs az édeskés látásmódnak, még nyomelemekben sem kimutatható a giccsnek bármilyen formája. Mindez történik egy alig A4-es lapon, könnyedén, lendületesen, szinte a japán kalligrafikusok könnyedségével, pontosságával, alig érintve a papírt, szinte csak az ecset hegyével hagyva nyomot rajta. Elbűvölő Annamária képeiben, hogy olyan könnyedek, olyan természetesek, organikusak, és mégis fel vannak építve. Egy picit a konstruktivizmus felé irányítja a gondolatainkat, ilyet csak profik tudnak alkotni. Az ember, ha rájuk néz, azt hiszi, ilyet maga is képes alkotni, de nem tud, mert ehhez szükséges az a néhány évtizednyi tapasztalat is, amit megél az ember, az a nehéz sors, ami az alkotásokban is benne van. Az alkotásokat szemlélve, Rembrandt festményei jutnak az eszünkbe, mert azoknak az a különlegességük, hogy befogadják a nézőt, úgy érzi magát, mintha ott lenne, része lenne a képnek. Hozzáértők szerint Rembrandt festményét nézve, ahol Jézus áll a középpontban áldó kézzel, körülötte az idősek és a gyermekek, a szemlélő is közöttük érzi magát. Ezt az erőt érezte sugározni Annamária képeiből is, amelyekben nagy az elvágyódás, a szabadság vágya, ami érthető, de hogy mindezt könnyedén, a szemlélő számára terápiaként tolmácsolja, tele örömmel, szeretettel, ez maga a csoda. Hallgatóságának azt kívánta: nézzék szeretettel és érezzék magukat e csodálatos alkotásokban!

A két irodát megtöltő emberek, a méltatásban történt felszólításra, nagy áhítattal próbáltak az alkotások szereplőivé, részeseivé válni, többen vásároltak is a képekből, hogy a csipetnyi mennyországot az otthonaikba is elvihessék. Az alkotóművész az elkelt képeinek az ellenértékét az Idősek Otthona azon lakóinak a javára ajánlotta fel, akiket senki nem látogat. A kiállításon adott szeretetvendégség anyagát az Aradi Idősek Otthonának a munkatársai, illetve a borosjenői kultúratámogató, Mészáros Dávid és családtagjai fedezték, amiért köszönet jár mindannyiuknak!