Hunyadi László Aradon, több mint száz év után

Tisztában vagyok vele, hogy már-már (sőt egyenesen) orcátlanság ilyet kimondani: örülök, hogy a budapesti Operaház felújítása okán az együttes játéktér és közönség nélkül maradt egy ideig.

Nem tudom kinek, de eléggé nem dicsérhető módon valakinek eszébe jutott, hogy a kiváló, európai-hírű társulatot a Kárpát-Haza OperaTúra elnevezésű rendezvény keretében az anyaország határain túl léptesse fel. A budapesti és magyarországi közönségnek még lesz alkalma az elvesztett előadások pótlására – Erdélyben azonban az Operaház egyszeri (vagy kétszeri) feledhetetlen élményt szerzett előadásaival.

Anyagilag természetesen mindez óriási veszteség a társulat számára. A jegyeket valamennyi, szám szerint nyolc városban (Sepsiszentgyörgy, Csíkszereda, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Nagyvárad, Temesvár, Arad és a végállomás,  Kolozsvár) jelképes áron, 10 lejért adták (a három- vagy ötszöröse is töredékét fedezné a kiszállás költségeinek). De a turnét eltervezők (újságíróhoz talán méltatlan módon nem tudom, legfeljebb sejtem, hogy kik) számára az anyagi vonzat volt az utolsó szempont, a legelsők egyike pedig talán az: a legfontosabb jelezni az önszántukon kívül határon túlon rekedt nemzettársaknak, hogy az anyaország nem hagyja magára, és számontartja őket.

Tegnap  a Víg özvegy (különleges, Aradon soha, másutt is kevésbé látott) balett-feldolgozású előadásán, de főleg tegnapelőtt este az aradi Sportcsarnokban felemelő élményben volt, lehetett része az aradi magyarnak. (Meg románnak: biztos információk szerint sok operakedvelő, nyelvünket nem értő számára is élményt jelentett a Hunyadi László c. Erkel-opera. A szervezők, dicséretükre legyen mondva, románul is feliratozták az elhangzott recitatívókat, áriákat.) Köztudott – avagy nem? – az operák énekelt szövegét (főleg a szopránszólamokét, a cikkíró véleménye és tapasztalata), a hallgatók háromnegyede, bár anyanyelvén hallgatja, képtelen megérteni. (Ezért is születtek, nem véletlenül, a cselekményben eligazító – a magyar kultúrában szerencsére bőségesen rendelkezésre álló – operakalauzok.) Aradon, és bizonyára másutt is a nézőtérről jól olvasható, könnyen nyomon követhető magyar és (profi módon fordított!) román szöveg segítette a nézőt az opera cselekményének nyomonkövetésében.

***

Erkel Ferencet, a magyar nemzeti opera megteremtőjét (nem mellesleg nemzeti himnuszunk zeneszerzőjét) sok szál köti a mai Erdélyhez, némi túlzással Aradhoz. Gyulai (Magyarország) születésű (Gyula Aradnak jó két évtizede testvérvárosa – ottani  szülőházát sok aradi magyar fedezte és kereste fel a 100 éves cukrászda közvetlen szomszédságában, az előtte álló parkban látható a szobra). Kolozsváron kezdte zenei pályafutását, Hunyadi László c. (az első magyar nemzeti opera, 1844, hétfőn este) több mint száztíz év után Aradon is előadott műve, amint azt pár napja a Nyugati Jelenben Piroska Katalin, az aradi magyar színháztörténet legavatottabb ismerője megírta. Az opera második felvonása Temesváron, a Hunyadiak birtokán játszódik, bőven kötődik tehát régiónkhoz.

Erkel Ferenc és a Hunyadi László (dicsekedjünk kicsit), a mienk is, az itteni magyaroké. Ha mégsem, akkor is, az egyetemes magyar zenekultúra (meg pláne és mindenekelőtt a magyar nemzeti operairodalom) alkotásaként.

***

Ami az aradi előadáson megragadott, többek között, az a Magyar Állami Operaház „teljes bedobása” egy vidéki, erdélyi előadáson. Nekünk, mi tagadás, egy negyedik-ötödik szereposztás (mellesleg nincs ilyen) is nagyszerűnek tűnne, hisz természetesnek vesszük, hogy az Állami Operaházba eleve csak remek énekesek juthatnak be, „egyik jobb, mit a másik” alapon.

Nem láttuk, hallottuk a mindkét (első és második) szereposztást hétfőn este Aradon, őszintén szólva azt sem tudjuk, melyiket láttuk. A magam részéről, meg a közönség köréből felszedett morzsákból viszont egyértelmű: így volt jó, ahogy volt, s fel sem merült, hogy ennél is jobb lehetett volna.

Elképesztő volt számomra egy színpadi tömegjelenetben tán hetven-nyolcvan (nem tudtam megszámolni) statisztát, kórustagot látni. Egy hazai vidéki színház ennek felével is rendkívül boldog lenne.  

Mi, aradi nézők viszont azért voltunk boldogok, hogy ilyen előadáson részt vehettünk.