„Itt hisznek a csodákban...”

Vasárnap a hagyományos záró kiállítással fejeződött be az idén kilencedik alkalommal megrendezett Nagyzerindi nemzetközi művésztelep. Ez alkalommal 12 művész érkezett öt – Bulgária, Magyarország, Románia, Szlovákia és USA – országból. Siska-Szabó Hajnalka, az alkotótábor művészeti vezetője idén a Kapuk témakört választotta, remélve, hogy a tematika a Fekete-Körös menti település minél jobb megismerésére is ösztönzi majd a résztvevő művészeket.

Az ajánlott témakör, természetesen, nem korlátozta a művészek fantáziáját, ugyanis a kaput értelmezhették konkrétan, virtuálisan, fénykapuként, kis- és nagykapuként egyaránt. A lehetőséggel éltek is mindenféle értelemben, oly módon is, hogy egyikük kerámiakulcsokat is készített, hadd keresse meg, aki kíváncsi, melyik kapu zárjába illenek. Ez is azt a játékos, kitűnő hangulatot illusztrálta, amely ezúttal is áthatotta a több mint egyhetes alkotótábort. Mindehhez még az is hozzájárult, hogy néhány művész a gyermekét is magával hozta, akik maguk is belekóstoltak az alkotómunkába, akvarelleket, apró kerámiatárgyakat, vagy, mint a művészeket szálláshellyel ellátó Csáky Barna Zsombor unokája, Rebeka, mutatós linómetszetet is készített.

Egy záró esemény, természetesen, nem nélkülözhette a hivatalos megnyilvánulásokat, illetve ezúttal a meglepetéseket sem. Komlósi Róbert alpolgármester, az alkotótábort pénzügyileg hagyományosan, ezúttal egyedül támogató helyi önkormányzat nevében további támogatást ígért a község életében komoly szerepet betöltő rendezvény számára, még akkor is – tette hozzá –, ha jövőre választások lesznek. Fazekas József nyugalmazott történelemtanár az 1974-ben alapított képtárral kapcsolatos dokumentumokat – újságkivágásokat, leveleket, reprodukciókat – tartalmazó, személyre szóló ajánlással ellátott CD-ket ajándékozott a résztvevő művészeknek, támogatóknak, közreműködőknek. Mindezt megtoldotta Dénes József nagyzerindi református lelkipásztor, aki második, a Hervadt világ szépítője című verskötetével kedveskedett ugyanazoknak.

A művészi értékelés sem maradhatott el, ennek feladata ezúttal Ódry Máriára hárult, aki egy személyben festőművész, restaurátor és költő. Mint az alkotótábor korábbi résztvevője, nyilván, nem szakadhatott el a személyes élményeitől, ez is magyarázza, hogy Nagyzerindet olyan helyként jellemezte, ahol hisznek a csodákban, a művészet csodájában, és, ahol ez a csoda természetes.

Amolyan természetes csodaként zárta a találkozót Éder Enikő, a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház művésznőjének Különjárat című előadóestje. A „különjárat” ezúttal egy kis időre a Fekete-Körös partján állt meg, amolyan egyszeri járatként, de azzal az ígérettel, hogy még visszatérhet.

Művészet ide, művészet oda, a művészek is a piacról élnek. Így semmiképp sem lehet megfeledkezni a helyi önkormányzaton túl a további támogatókról – Communitas Alapítvány, Pro Zerind Egyesület, a már említett Csáky Barna Zsombor, valamint sok-sok magánszemély –, és nem utolsósorban Vas Enikő gazdasági szervezőről, akit sokan szintén művészként emlegetnek, hiszen a mai világban igazi művészet kiteremteni mindazt, ami egy ilyen táborhoz kell.

A búcsúzás nem is lehetett más, mint: jövőre, ugyanitt, de akkor már a tizediken!