Kézzel, számítógéppel

Csütörtökön délután az aradi múzeum Klió Termében megnyílt a Művészeti Népiskola szokásos év végi képzőművészeti kiállítása, amelyet négy-öt éve rendszeresen ezen a helyen rendeznek. Sokan jelentek meg, hiszen négy szak első-, másod- és harmadéves hallgatóinak mintegy hetven alkotása került a falakra, s hát a diákok természetesen látni akarták műveiket a nagy nyilvánosság számára hozzáférhető tárlaton.

Az Aradi Művészeti Népiskola évtizedek óta nyújt lehetőséget a művészeti képzésre, és jelenleg közel húsz, a zenét, táncot, színjátszást, képzőművészetet oktató szakosztályában száz- és ezerszámra jártak-járnak a művészet különböző ágaihoz vonzódó fiatalok és felnőttek, sőt akadnak köztük idősek is. (Az elmúlt hetekben, napokban számos rendezvényen mutatkoztak, mutatkoznak be.) A legtöbben nem is a művészi pályán való érvényesülés szándékával, csak egyszerűen többet szeretnének tanulni, megtudni a magukhoz közelállónak érzett művészeti ágról. Az iskolában kapott alapismeretek aztán fogódzkodók lehetnek a további érvényesüléshez, ha tehetséggel és kitartással párosulnak. A legtöbben azonban, néhány hallgatóval folytatott beszélgetésből vontam le a következtetést, egyszerűen hobbiból, élvezetből járnak a művészeti népiskolába.

A csütörtöki kiállításon az Aradi Kulturális Központ keretében működő intézmény vezetője, és Kett-Groza János festőművész, a festészet osztály tanára képviselte a „hivatalosságokat”.

A hallgatók munkáit a Klió Terem három, valamelyest elkülönülő részében állították ki, az elsőben a számítógépes design (tanár Adrian Raţă), a másodikban a design (formatervezés, csupa dekoratív munkákkal, tanár Adriana Chiriţă), a harmadikban a grafika (Bogdan Iorgovan) és a festészet osztály alkotásait mutatják be.

A most látható művek szemre tetszetősek (a falra kerültek persze előzetes zsűrizésen estek át), a szakember véleménye szerint színvonalas kiállítást láthatunk, amelyen kimondottan jó munkák is szerepelnek.     

***

Egy megragadóan színes festmény alatt Ziegler Dana elsőéves nevét olvasom, és sikerül rábukkannom a közönség soraiban.

– Miért iratkozott be az iskolába?

– Kicsi koromtól szeretem a festészetet.

– És miért nem kezdte hamarabb?

– Mert nem tudtam róla.

– Festett régebben is?

– Gyermekkoromban, meg most, az utóbbi három évben.

– Milyen az iskola légköre, hangulata?

– Nagyon kellemes, igazi kikapcsolódás számomra.

– Tanult valamit?

– Igen! Ez szerintem látszik a képeimen is.

– Hát – nagyon sok sikert!