Kiss Attila színművész – álarc nélkül

A Kafka irodalmi kávéházban szombaton újabb rendezvénysorozatot indított útjára Mátray László színművész Álarc nélkül címmel. 

„A temesvári magyar társulat színművészeit hívjuk meg ezekre a kötetlen beszélgetésekre – mondta a bevezetőben Mátray László – azzal a nem titkolt szándékkal, hogy közelebb hozzuk egymáshoz a közönséget és a színészeket, és újabb nézőket csalogassunk be a magyar színházba”. A társulat ifjú művésze, Kiss Attila gitárját is magával hozta a kávéházba, ahol Koczka György újságíró és Mátray László színész kollégája faggatták színészi és zenészi pályafutásának legfőbb állomásairól, jövendőbeli terveiről.

Kiss Attila bevallotta: otthon a családban nem mindenki örült pályaválasztásának. Volt olyan családtag, aki a papi pályát látta a legmegfelelőbbnek számára, „de úgy gondoltam, hogy inkább legyek pap a színpadon, mint színész a szószékben”. Bár nem csángó származású, élete első tíz évét Gyímesközéplokon töltötte Kiss Attila („ilyen gyermekkort kívánok mindenkinek”). 15 évesen megírta első saját szerzeményét, amelyet kapásból el is énekelt a Kafka kávéház közönségének. Színészi pályája két alkalommal is megtört: először azért, mert elvitték katonának, másodszor pedig akkor, amikor egy temesvári színészek–újságírók focimeccsen a lábát törte… A beszélgetés során az is kiderült: bár többnyire pozitívhős-szerepek jutottak neki, élükön az István, a király rockopera címszerepével, ő bármilyen szerepet szívesen és alázattal eljátszik, színész ideáljai nincsenek. Hallottunk néhány általa megzenésített Weöres Sándor-verset, amelyeket Réka lányának szokott elénekelni, de a kávéház közönsége is nagy tapssal jutalmazta őket. Az idei színházi évad végéig elkészül a Bolondos ünnep 2 című előadás, a társulat rendezésében, Kiss Attila hathatós közreműködésével.

A legközelebbi Álarc nélkül című című kávéházi beszélgetésre március 19-én kerül sor a Kafka kávéházban, amikor Magyari Etelka temesvári színművésszel találkozhatnak a nézők.