Mióta élünk a Kárpát-medencében?

A sepsiszentgyörgyi róvástanácskozásról érkezett két előadó, Szondi Miklós (Solt) és Vári Jenő (Siklós) tartottak előadást vasárnap délután a temesvári Új Ezredév Református Központban összegyűlt szép számú érdeklődőnek, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács szervezésében. 

A magyar őstörténetről eddig is keveset tudtunk, de Szondi Miklós A magyarság Kárpát-medencei ősiségéről című előadásából a “hivatalos” magyar történetírástól merőben különböző elmélet bontakozott ki, amely szerint a magyarság őshazája nem más, mint éppen a Kárpát-medence. A magyarság zöme földművelőként mindig is itt élt a Kárpát-medencében, és mindig is magyarul beszélt, helyesebben szólva mai magyar nyelvünk ősalakját beszélte. Ez a Kárpát-medencében élő nép az évezredek során számtalan rajt bocsátott ki magából és nagyobb műveltségek megalapításában is részt vettek, mint amilyen a sumér és az egyiptomi. A “honfoglalók”, Attila hunjai és Árpád Szkítiából érkező seregei valójában a Kárpát-medencébe hazatérő magyarok voltak Szondi Miklós szerint, aki többek között Magyar Adorján kutatásaira hivatkozott. A számunkra igen tetszetős elmélet bizonyíthatósága a történészek feladata, de az előadó szerint külföldi történészek és génkutatások is megerősítik ezeket a feltételezéseket (a magyarság génkészlete elsősorban a szomszédos indoeurópai népekéhez hasonló, nem vall ázsiai eredetre).

A második előadó, Vári Jenő a magyar nyelvről szóló előadásában nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a magyar a legősibb nyelv. Ezt írásos nyelvemlék is bizonyítja, hiszen a Maros mentén felfedezett tatárlakai lelet mintegy 6500 éves és magyar róvásjelekként értelmezhető, de magyarul olvashatók a későbbi korokban keletkezett egyes sumér és egyiptomi képírás-jelek is. Ezeket az elméletek egyelőre sokak számára tudományos-fantasztikus irodalomba illőnek tűnhetnek, de tény, hogy kibontakozóban van egy új magyar történelemszemlélet, amely összecseng a régi krónikáinkban olvasható, ki tudja miért tudománytalannak vélt állításokkal.