Nem jöttek le

… mármint a zenészek a színpadról. Az előbbi állítás megértésére jöjjön a magyaráztat. Színházi anekdota, miszerint egy helyi szerző jelentéktelen értékű darabja bemutatóján, valahol egy vidéki városban az igencsak gyér számú közönség unalmában egymással folytatott nem halk beszélgetést előadás közben. Erre a sokszereplős darab egyik színésze kilépett a rivaldafénybe, és leszólt: – Csend legyen, különben lemegyünk! Utalva arra, hogy a szereplők többen vannak, mint a nézők. 

Ez a vagy igaz, vagy nem történet jutott eszembe a múlt héten, a magyarországi Cimbaliband együttes bábszínházi koncertje előtt, végigpásztázva az igencsak foghíjas nézőteret.  Aztán szétnyílt a függöny, és néhány perc elteltével megnyugodtam: itt nem hangzik el olyan fenyegetés. Egyrészt azért, mert a hattagú zenekar pillanatok alatt magával ragadó hangulatot teremtett, másrészt a zenekarvezető Unger Balázs cimbalmos és szólóénekes szinte azonnal bevonta a műsorba hallgatóságát, bemutatva az együttesnek nevet adó hangszerét. Állítom: a bő egy órás műsor alatt senki sem unatkozott, nem ásítozott a teremben. 

Hogy milyen volt a műsor? Mindenekelőtt változatos, magával ragadó. Az elsőtől az utolsó másodpercig. A művészek az egyedi hangzású zenéjükben keverik a magyar, a román, cigány mellé a bolgár, makedón, albán, szerb népzenei elemeket. Hallhattunk gyimesi (Pacsirta című), moldovai (bákói) és mezőségi (Túl a vízen) dalokat, kalotaszegi és moldáviai legényest, cigánynótát (Megyek az úton lefelé). Közéjük beékelve az egykori zenés mulatók már-már kupléjának tűnő dalocskáját a kávéról, továbbá a bolgár, moldáviai és román népzene cimbalomra írt változatát Unger Balázs virtuóz előadásában. És végül, ráadásként hallhatta a nézőtér az együttes kedvenc számát a Balatonról. Közben a karvezető megénekeltette a közönséget (Oppadiridi, oppadiridá), amely vetélkedőben a hölgyek meggyőző fölénnyel győztek a számbeli kisebbségben (és zenei halláshiányban) lévő férfiakkal szemben. Mindezt egy olyan együttes előadásában, amelyben a karvezető mellett valamennyi zenész a hangszere virtuóza: Tóth Gergely (nagybőgő), Varga Kornél (gitár), Babos Lőrinc (dob, ének), valamint a két meghívott vendég: Major Kinga (hegedű) és Bede Péter (szaxofon). 

Sajnálhatják, akik nem látták-hallották előadásukat. 

Különben a zenekar júniusban Japánban, Oszakában a világkiállításon lép fel. Sok sikert kívgánunk nekik!