Nosztalgiázás Illés-zenére

Szünetben, előadás után (meg közben is) figyelem a közönség reagálását, néhány ismerőst mindig megkérdezek benyomásairól, hogy ne csak a magam, esetleg egyoldalú, elfogult véleményét rögzítsem.

Egy előadás sikere végeredményben a nézőn áll vagy bukik.

Csütörtökön este a majdnem éjfélig tartó előadás után csak egyértelműen dicsérő (sőt lelkendező) véleményeket hallottam.

***

Az Aradi Kamaraszínház műsorában nálunk sorra került Tied a világ! c. előadás („Zenés társasjáték Illés-slágerekkel, meglepetés vendég: Bródy János”, „Könnyed, kedves, szórakoztató tisztelgés az Illés-zenekar előtt”) a Budapesti Játékszín produkciója, szövegkönyvét írta, az előadást rendezte Szente Vajk, akit a romániai, a magyar tévéadókat (is) néző Szeretlek, Magyarország! és a Dunán most futó honfoglaló játék vezetőjeként ismerhet. A Tied a világ c. műsorban pedig a tévénéző számára ismert fiatal(abb) és tehetséges énekesek léptek fel: a délvidékről származó Feke Pál, aki a pár évvel ezelőtti, a Társulat-előadta István a király előadással robbant be (tudomásom szerint legalábbis) a köztudatba – abban a „mi Éder Enikőnk” is jelentős szerepelt játszott –, Puskás Peti az egyik tehetségkutató versenyen tűnt fel pár esztendeje, Vecsei László és a játékmester szerepében Nagy Sándor (róluk nincsenek „személyes” emlékeim). Mindannyian kiváló énekesek, akik nagyszerűen „hozták szerepüket”.

A játékkeret: egy fiatal (bizonyára énekes), Nagy Sándor – minden szereplő valódi nevén szerepel! – házibulit szervez a lakásavató alkalmából, amelyen azonban csak közeli barátai (a fentebb említettek) jelennek meg, de végeredményben jól érzik magukat, Illés-slágereket énekelnek, miközben szellemesen froclizzák egymást. De hát a buli milyen lenne csupa férfi szereplővel: megjelenik egy szexi pizzafutár (Gubik Petra), meg a házmester (Szerednyey Béla – különben hogy kerülne a „Nem szól ránk a házmester” refrénű dal a műsorba), és előadják a többiekkel együtt az Illés híres nótáit.

Bizonyára a szövegkönyvíró-rendező találmánya: a szereplők az előadás során legalább kétszer „leszállnak” a színpadról a nézőkhöz, kérdezik őket, játszanak és „pacsiznak” velük, kiosztják egy „rajzverseny” alkotásait), ami feltétlenül a produkció előnyére válik.

Szóval: „ki van csinálva” a produkció.

S amikor már azt hittük (késő délután és késő este), hogy elmarad a meglepetés – Bródy János, a legendás szövegkönyvíró és énekes fellépése –, egyszer csak kitárult az ajtó, és megjelent, és egy nagyszerű, balladaszerű, csavargóról és szerelméről szóló dalt adott elő. (Szövegét maga írta, a zenéjét Szörényi Levente szerezte). A magam számára ez az egyetlen dal elég lett volna, hogy örömmel megnézzem az előadást.

Ami azonban nagyon sokkal több ennél: egy immár legendává vált magyar, – az 1960-as évek elején alakult, nemzedékek világlátását formáló együttes (ne feledjük: Magyarországon az ott akkoriban már lazábbá váló kommunizmus korszakában járunk) pályafutásának megidézésévé.

Hogy mit jelentett annak idején, az 1960-as évek elején-közepén az Illés Együttes egy egész nemzedék számára, arról hosszú tanulmányt lehetne írni. Írtak is sokan róla.

A Tied a világc. műsor ezt nem részletezi, nem is várható el tőle.

Ez egy kiváló, szórakoztató, jó énekeseket és nagyszerű zenéket felvonultató műsor, amelyet, örömömre, most Aradon is láthattunk.