Oltyán csoda a múzeumban

Ne tagadjuk, van bennünk egy bizonyos fajta, többnyire negatív előjelű előítélet a Kárpátokon túliak iránt. No és, ha az oltyánokról van szó, akkor különös előszeretettel mondogatjuk a róluk szóló vicceket. És közben arra gondolunk, vajon miért is érzik azt, hogy éppen ők a kijelöltek vállalataink, intézményeink irányítására. Természetesen itt, Erdélyben vagy a Partiumban.

Nos, mindezt elfeledte az, aki csütörtökön kora este a megyei múzeum Képzőművészeti Részlege (Gheorghe Popa de Teiuş utca 2–4. szám, II. emelet) Ovidiu Maitec-termében a Răscruci(Keresztutak) című tárlatnyitón részt vett. A már előzetesen látványosnak meghirdetett megnyitó ugyanis minden képzeletet felülmúlt. Mihail Trifan és Silviu Bârsanu képzőművészek hagyományosnak mondható festményei, valamint az immár általánosan elfogadott kollázsok csak a körítést jelentették. Előbb szokványos módon Cătălin Davidescu műkritikus, a Romániai Képzőművészek craiovai tagozatának alelnöke rövid értékelésében a két művész sajátos életútját, művészi elkötelezettségét vázolta fel, azzal a megjegyzéssel, hogy előbbi tanára utóbbinak, és talán ezért is „pendülnek egy húron” – minden különbözőségük mellett. Ezután következett azonban az igazi meglepetés: craiovai művészkollégák – zeneszerző (Cristian Ciomu), énekművész (Ilinca Zamfir), színész (Oana Stancu) – a képzőművészek aktív közreműködésével keltettek igazi, élménydús perceket zenei momentumokkal, bohócjelenettel, irodalmi felolvasással. Közben arra is lehetőséget teremtettek, hogy a szünetekben a kiállított műveket újra és újra megtekinthessék a jelenlévők.

A csütörtök kora esti esemény egyedi volt. Ezt ugyanis csak azok élvezhették, akik részt vettek a megnyitón. A július 10-ig – hétfő kivételével – naponta 9–17 óra között megtekinthető tárlaton már csak az alkotások láthatók. Azzal a megjegyzéssel, hogy ez még így is interaktív, mert, például, egy Hohner gyártmányú Melodica – kétoktávos, billentyűs fúvós szólóhangszer – egy pumpával megszólaltatható, kicsit felidézve a megnyitó hangulatát.

A craiovai művészek különben először jártak Aradon – a város központjáról elragadtatással beszéltek –, jövetelüket Dana Stana és Adrian Raţă aradi képzőművészek javasolták Adrian Sandu muzeológusnak (maga is képzőművész), akinek kezdeményezését kedvezően fogadta a megyei múzeum vezetősége. Mint kiderült: jól tette!