Rejtőzködők és Bányavirág – mindkettő meggyőzött

Javában zajlik a Nemzetközi Új Színházi Fesztivál, a hétvégén magyar előadásokat is láthatott a közönség.

Szombaton 21 órától a Bábszínház termében mutatták be az Andaxínház és az Aradi Kamaraszínház koprodukcióját, a Rejtőzködők című táncelőadást. A kortárs mozgásszínházi előadás nem vonzott tömeget, viszont aki szereti és érti ezt a stílust, annak szórakoztató volt a 40 percnyi „rejtőzködés”.

Ágoston Béla és Szegő Dávid jazz zenei aláfestése a legjobb színpadi zene díját kapta Nagybányán, az ATELIER 2012 – XX. Nemzetközi Műhely Színházi Fesztiválon.

A nő (Góbi Rita) és a férfi (Grecsó Zoltán) önmaguk elől menekülnek, valójában egymást figyelik, szemmel követik a másikat, de testi kontaktus nincs köztük, nem is lesz, hiszen mindketten sebezhetők, emiatt nem is adják meg a másiknak a lehetőséget arra, hogy ez megtörténjen, hogy bármelyikük is sérülhessen. A vonzódás viszont erős, de mégis rejtőzködnek, bujkálnak egymás elől, zavarodott lelki világuk dinamikus, vad egyéni táncban nyilvánul meg. Mozgásuk tökéletes összhangban van a zenével, és bármennyire is könnyednek tűnnek mozdulataik, ez a tánc bizony nagyon nehéz. A harmincfőnyi közönség gyors tapssal jutalmazta a produkciót, a sietség valószínűleg a következő, 22 órakor kezdődő előadásnak volt betudható, melyre a nagyszínház stúdió termében került sor.

A marosvásárhelyi Nemzeti Színház Tompa Miklós Társulata és a Yorick stúdió közös produkciójaként Székely Csaba Bányavirág című drámáját tekinthettük meg Sebestyén Aba rendezésében.

Pálinkától bűzlő székely parasztház a helyszín, ahol a fekete humor mellett terítékre kerül a szalonna és a hagyma is. Egy bányatelep megkeseredett lakói hétköznapjait látjuk, és élő példáját annak, hogy a humor, az önirónia milyen fontos szerepet játszik a székelyek életében. Bánatukat, elkeseredésüket pálinkába fojtják, közben elmegy mellettük az élet.

Iván (Viola Gábor) – egykori bányász – álmait apja évek óta elhúzódó betegsége derékba törte, miatta ragadt Iván ebbe a „szutykos” községbe. Féltestvére, Ilonka (Nagy Dorottya) segít neki a háztartásban, „az öreg” gondozásában, ám Ilonka a városba vágyik, ahol igazi férfit, figyelmet, szeretetet találhatna magának. Az italt meg nem vető falusi orvos, Mihály (Bányai Kelemen Barna), igazi jó cimborája Ivánnak, ám örökös harcban állnak egymással. A faluban egyetlen ember van, aki soha nem iszik alkoholt, ő Illés (Kovács Botond), aki végül felakasztja magát, hogy esélyt adjon felesége, Irma (Gulácsi Zsuzsanna) boldogságának, melyet mellette nem élhetett meg. Irma, aki hetente hordja a befőttet az öregnek, szerelmes Ivánba, de a kőszívű, állandóan mogorva parasztlegény elutasítja közeledését.

Dráma, mert boldogtalanság, lelki nyomor lengi körül a tragédiával végződő történetet, ugyanakkor komédia, hiszen a két és fél órás előadás bőven tűzdelve volt eredeti, igazi, ropogós székely humorral.

Az nem derült ki, hogy a töméntelen mennyiségben elfogyasztott pálinka valóban pálinka volt-e, de a szagot végig érezni lehetett a nagyszínház stúdió termében. Hiteles volt mindenképp, hiszen ennyi pálinka elfogyasztása után is értelmesen visszaadni a szöveget, vagy pálinka helyett vizet inni és ilyen hitelesen eljátszani a részeget, mindenképp kiemelkedő teljesítmény. Viola Gábor és Bányai Kelemen Barna alakítása lenyűgöző és meggyőző volt.

A társulat internetes oldalán így fogalmaznak a darabról: „A szerencsétlen sorsok és a sok lemondás ellenére a Bányavirág nem egy komor darab. A fekete humor erőteljes jelenléte segít nekünk megfelelő távolságból szemlélni azt, amiben élünk. Segít felébredni abból a keserű álomból, amibe a szereplők belepusztulnak.” Találó megfogalmazás.