„… semmiből egy új, más világot teremtettem”

Kedden délután megtelt a megyei könyvtár Concordia terme: december 15-én ünnepli a tudományos világ Bolyai János magyar matematikus születésének 210. évfordulóját, ez alkalomból a Tóth Árpád irodalmi kör a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetségének Arad megyei szervezetével közösen szervezett emlékműsort.

Érdekes és szórakoztató volt Matekovits Mihály nyugalmazott matematikatanár előadása, amely a Bolyaiak a magyar irodalombancímet kapta.

Miután Regéczy Szabina Perle házigazdaként köszöntötte a jelenlévőket, Matekovits Mária Az ember tragédiája 10. színjéből olvasott fel idézetet, majd átadta a szót Matekovits Mihálynak.

Az érdekfeszítő előadás során hallhattunk a nagy matematikus életéről, munkásságáról, aradi tevékenységéről, hiszen Bolyai János négy évig (1826–1830) volt hadmérnök az aradi várban.

A köztudottan zárkózott természetű, különc tudós már 14 évesen kitűnt matematika tudásával, ám apja, Bolyai Farkas mindvégig tiltotta fiát ettől a tudományágtól. Bolyai János szerelmi életéről is szó esett, nevezetesen arról, hogy Kibédi Orbán Rozáliát – aki két gyereket szült neki – sokáig nem tudta elvenni feleségül a katonatisztek számára előírt kaució hiánya miatt. 1849 májusában kötöttek házasságot.

Bolyai Jánosról számtalan alkotás született a magyar irodalomban. Az első művek, Ady Endre Csaba új népe és Babits Mihály Bolyai című versei, 1911-ben keletkeztek, e két verset az est folyamán Gecse Éva Malvin és Drasztyl Andrea tolmácsolásában hallhattuk.

Horváth Imre Számok szivárványán című versét Kiss Anna pedagógus olvasta fel, majd részletet láthattunk Kocsis István Bolyai János estéje című monodrámájából, előadták: Kiss Anna és Gáll Zoltán filozófia szakos hallgató.

Bolyai Jánosnak aradi tartózkodásáról, a hadmérnöki tevékenységét leszámítva nem igazán vannak feljegyzések, emlékek, egyet kivéve:

összeférhetetlensége miatt folyton vitatkozott mindenkivel, párbajra hívta vitapartnereit. Feljegyzések szerint Aradon volt olyan nap, amikor 11 párbajt vívott. Bolyainak egyetlen kérése volt kihívói/kihívottjai felé, még pedig az, hogy a párbajok között hegedülhessen. Ezt felelevenítve Miskovics Tibor hegedűjátékával Paganini 14. és 9. capriccióját hozta el a részvevőknek.

Bolyai János életét legteljesebben az édesapjával folytatott levelezéséből ismerhetjük meg. 1823. november 3-án Temesváron keltezett, édesapjához intézett levelében, így értékeli legfrissebb matematikai eredményeit: „Olyan felséges dolgokat hoztam ki, hogy magam elbámultam, s örökös kár volna elveszni; ha meglátja édesapám, megismeri, most többet nem szólhatok, csak annyit: hogy semmiből egy új, más világot teremtettem” – a levelet Matekovits Mária olvasta fel.

A két matematikushoz méltó megemlékezés végén Czernák Ferenc nyugalmazott katonatiszt Márai Sándor Mennyből az angyal című versével karácsonyi hangulatot teremtett a könyvtár Concordia termében.

Befejezésül a házigazdák szeretetlakomára hívták a részvevőket.