Siska-Szabó Hajnalka „mediterrán” képei

Csütörtökön késő délután Siska-Szabó Hajnalka (újabb) egyéni kiállításának megnyitójára került sor az aradi Alfa Galériában.

Az „újabb egyéni kiállítás” kevésbé meglepő, mint az „Alfa Galériában”, hiszen ez utóbbi – ha az emlékezet nem csal, az 1970-es évektől – Arad első számú „rangos” kiállítóterme volt, amíg a szomszédos utcai, főleg amatőr művészek bemutatására szakosodott terem meg nem nyílt, de az elmúlt években „eltűnt” a köztudatból: olyan galéria működött itt, amely mindenekelőtt az aradi képzőművészek, festők, grafikusok, szobrászok  alkotásait próbálta forgalmazni (egyszerűbben: eladni). Sajnos, kevés sikerrel. Ami nem azt jelzi, hogy az aradi képzőművészek kevésbé jók, kevésbé értékesebbek volnának másoknál, hanem azt, hogy jelenleg ez a helyzet, nincs pénz, igény vagy akarat a közönség részéről a művészet felkarolása iránt.

Az Alfa Galéria tehát, szünet után, miután nem vált be elárusító szerepe, visszatért a város művészeti körforgásába olyan értelemben, hogy ismét egyéni bemutatkozásokra, tárlatokra nyújt lehetőséget.

Az azonban, hogy csütörtökön este megtelt a galéria érdeklődőkkel – brancsbeliekkel, ismerősökkel, barátokkal, tanítványokkal stb. – azt mutatja, hogy, szerencsére, van még érdeklődés a festészet iránt.

A tárlatot Dumitru Şerban neves szobrászművész, a Képzőművészek Aradi Szövetségének elnöke nyitotta meg, aki azt emelte ki: a most kiállító művész valamikor „mediterrán világban” élhetett, a vízre emlékeztető mély kékjei legalábbis ezt sugallják. Siska-Szabó Hajnalka mostani kiállítása (mintegy harminc festménye) döntően mélykék és zöld (s a kettő közötti átmenet) árnyalatú alkotásokat tartalmaz, csupán néhány élénkebb (sárga-vörös). A külső szemlélő talán csodálkozik is: egy ilyen, viszonylag fiatal, rendkívül energikus és csinos festő(nő) miért használ ilyen „komor” színeket, amikor szerinte egyéniségéhez (ahogy mi látjuk, elképzeljük) vidámabb, derűsebb árnyalatok illenének?

Az alkotás és a (többek között) színek művészete, a festészet útjai azonban  

kiszámíthatatlanok. Könnyen lehet, hogy mindez csak amolyan kísérlet (mint Picasso kék korszaka), hogy aztán a művésznő más utakra térjen. De ez „a jövő zenéje”.

Kett Groza János, az idősebb pályatárs, a kiállítás méltatója azzal kezdte, hogy „még a múlt századtól” nyomon követte a most kiállító művész pályafutását, azét az alkotóét, aki mintegy másfél évtizede nagy szolgálatokat tett a képzőművészetnek azzal is, hogy nemzetközi alkotói táborokat szervez Arad megyében azon túl, hogy számos hazai és külföldi tárlaton van jelen munkáival. Meglátása szerint a művésznő festményein a zöld a tavasz, a fiatalság, a remény színe.

Bognár Levente aradi alpolgármester nemcsak művészete, a most kiállított festményei okán dicsérte az alkotót, hanem azért is, mert igen jelentős mértékben hozzájárult Arad kulturális kapcsolatainak kiszélesítéséhez.

Olvasóinknak azt ajánljuk: aki teheti, nézze meg Siska-Szabó Hajnalka tárlatát az Alfa Galériában. Időzzön el hosszasabban olyan képei előtt, amelyek „nem adják meg magukat” első pillantásra. Megéri a meditációt.