Tiszta álmok művészete

Február 16-án, szerdán délután 17 órakor nyílik meg a dévai Forma Képzőművészeti galériában Mátyás József Tiszta álmok művészete címet viselő életműkiállítása. A tárlatmegnyitó alkalmával bemutatásra kerül Gazda József Mátyás Józsefről írt monográfiája. A könyvbemutató házigazdája Kun-Gazda Kinga Viola. A tárlatmegnyitóra készülve, dr. Doina Reghiș Ionescu dévai képzőművész értékelte Mátyás József alkotói munkásságát.

GBR

In memoriam Mátyás József (1930–2002)

Mátyás József figyelemre méltó alkotói személyisége fontos szerepet töltött be a kortárs képzőművészet fejlődésében. A mester 1956 óta alapító tagja volt a Romániai Képzőművészeti Egyesület dévai–petrozsényi fiókjának. Fiatal művésztársaival együtt olyan miliőt teremtett, amely lehetővé tette a képzőművészet meggyökerezését a Zsil völgyében, majd később Déván és környékén. Tellmann József, Szilveszter Győző, Silviu Băieșu, Gheoghe Iliescu Călinești, Fodor Kálmán, Szilágyi Adalbert, Elena Bianu társaságában erős alkotói potenciállal rendelkező művészi magot sikerült kialakítaniuk.

A térség művészeti tevékenységének kibontakozásában Mátyás József Dévára való költözésével, még aktívabb szerepelt vállalt. A frissen létrehozott Művészeti Líceum tanára lesz (1971-től nyugdíjazásáig), és megalapítja a Romániai Képzőművészeti Egyesület dévai fiókját, melynek halálig elnöke marad. Egy évtizeden át, 1979 és 1989 között kiválóan koordinálja a Hunyad megyei művészeti életet, bekapcsolódva a megyei kirendeltség szervezési problémáiba. Mátyás József kiállító művészként intenzív tevékenységgel érvényesült, Kolozsváron debütált 1959-ben, majd Petrozsényban, Déván, Nagyváradon, később pedig országos és nemzetközi szinten is kiállított. A mester idővel a grafika és a festészet hagyományos tapasztalatait szintetizálva, személyes, plasztikus nyelvet alkotott. Eredetien megkomponált, intenzív színvilágú, egyedi, a chagalli világgal interferáló alkotásai nagy elismerésnek örvendtek a hazai és a nemzetközi szalonokban a megyei kiállításokon. Műveit számos díjjal, oklevéllel, ill. elismerő kritikával értékelték. A művész 1958-ban és 1985-ben grafikai első díjat, 1968-ban monumentális művészeti második díjat, 1980-ban pedig a Banska–Bystrica International Biennial of Graving biennálé díját nyerte el. A szakmai kritikai hivatkozások közül megemlítjük Dan Grigorescu művészettörténészt és kritikust, aki Mátyás Józsefet „olyan művészként mutatja be, akinek víziója folyamatos megújulásban jelenik meg. Festészete kolorisztikus lendülettel értékeli az azonnali megvalósításra jelentkező témákat. Lényegre törő megjelenítés szándéka feszül a kép kromatikájában is, a fellobbanó színeket szinte kihívóan váltja a makulátlan fehér.” Szintén egy kiállítási katalógus előszavában említi Gheorghe Vida művészetkritikus, hogy „a mester vásznain fenséges karakterek fejlődnek, felfüggesztve (néha fantasztikus aurájú állatok és madarak kíséretében) vagy levitációban, erős, gazdag színvilágból kitörve, visszhangzó kontúrokkal, tág lélegzetvételű, balladisztikus hangvételben”. Tehetségét, érettségét és művészi sikerét igazolja az a sok elismerés, amellyel a korabeli sajtó és a publicisták értékelték tevékenységét.

2000-ben (muzeográfusként és a művészeti osztály koordinátoraként) Mátyás József képzőművésszel közösen szerveztem meg a retrospektív kiállítását 70. születésnapja alkalmából. Erre a fontos eseményre a dévai Dák és Római Civilizáció Múzeumának művészeti gyűjteményében őrzött legreprezentatívabb grafikai és festészeti alkotásait, valamint személyes gyűjteményének az 1965 és 2000 között készült (akkoriban friss) alkotásait válogattuk. A kiállítás alkalmával is a figurális kompozíciók domináltak, gyakran buja tájba helyezve. A szereplők monumentális figurái olyan térben körvonalazódnak, amelynek mélységét a szín, a kék és a vörös váltakozása, a sárga és a fehér árnyalatai sugallják. A kompozíciós kidolgozásban a szerző élénk színekhez folyamodott. Érzékenységének tanúbizonyságaként, képein a konkrét környezet formai benyomásai egy másik, sokkal kifejezőbb valóságba szerveződnek. A kompozíciós tér a meditáló lélek és a világegyetem közötti közösség ideális horizontjává válik. A művészt mindig is foglalkoztatta a térprobléma, különösen a festészet kifejező lehetőségei, amelyeket a színes felületek intenzitása emel ki. Stilisztikai szempontból alkotása közelebb áll az expresszionizmushoz, különösen a kép kifejtette erő és a dolgok természetes létrendjét megváltoztató képessége révén. A Mátyás József teremtette univerzum a fizika törvényeit figyelmen kívül hagyja. Ezek a plasztikus megoldások azt bizonyítják, hogy a térbeli perspektíva pusztán érzelmi. A főbb témák között, amelyekkel Mátyás József foglalkozott alkotása során, megemlítjük az örök nőiességet, az örök fiatalságot, az anyaságot és a cirkusz világát. A művész a pár örökkévalóságát az örök fiatalság, a halál nélküli élet, az érzések örök megőrzésének megtestesítőjeként ünnepli. A pár körül a természetből vett többi elem teszi teljessé a fantasztikus látványt. Az elválaszthatatlannak tűnő szereplők személyesnek mutatkozó területeken keringenek, a tér kizárólag őket illeti. A teljes öröm érzését emeli ki az intenzív kromatika. Olyan színeket használ, amelyek túl sok feldolgozás nélkül, dinamikus, világos teret sugallnak. Az érzések tiszta állapotban körvonalazódnak, a szerelem az alkotás csodája, amely egy jól körülhatárolható térben játszódik, ahol a művész álmodozó lelke vándorol. A lebegés, az elszakadás csodálatos jelensége a művész érzelemvilágának megfelelő térben játszódik. A tér, amelyben a szereplők mozognak, olyan vidékké válik, ahol a normalitás rendje megtörik, a dimenziók egymásutániságát nem tartják tiszteletben, és a kompozíciós elemek súlytalanságnak vannak kitéve. A női szereplők élénk érdeklődésnek örvendenek alkotásaiban. A női testet, amelyet a művészet minden korszaka pazar teljességében, törékenységében és őszinteségében ábrázolt, a művész paradicsomi lényként, diszkrét és finom érzékiséggel a tisztaság szimbólumaként jeleníti meg. A szuggesztív címeket viselő alkotások kifejező, kecsességgel és bájjal teli lényeket ábrázolnak a növényi univerzum, a virágok, a diszkrét és mindent beborító illatok birodalmában, amelyekből a kromatikus harmóniák szállnak alá a virágcsokrok hatalmas szirmainak felületéről, illetve a fák sűrű lombozatából.

A távoli emlékek visszhangjaként körvonalazódik egy olyan alkotásciklus, amely a cirkuszi világ képsorait reprezentálja. A lendületes kompozíciókban egy show tanúi lehetünk, amelybe a művész érzelmileg is bekapcsolódik. A cirkuszi előadás kiváltotta hangulat a színek harmóniájával kromatikus térbe transzponálódik, amelyben a kék és a piros dominál. Az erős vizuális sugallat szándékos színeffektusokon keresztül történő megjelenítése sajátos vonása Mátyás József alkotói világának. Az elsőre korlátozottnak tűnő kedvenc motívumok repertoárja néhány lényeges képi eszközzel társul, így a kompozíció a színpaletta szerint harmonikusan szerveződik. A színek kompenzálják egymást, támogatják egymást, zavarják, szétszakítják, de végül együtt érik el az egész egységét. A kompozíciós elemek egy lírával teli eszmei univerzumhoz tartozó vizuális kivágásokat képviselnek, mindezt vászonra transzponálva. A művész alkotása szilárd belső alapra épül, amely figyelemre méltó folytonosságot és következetességet biztosít.

Mátyás József magas szellemi emelkedettségű, mesteri alkotást hagyott maga után.

Sajnos a dévai Forma Művészeti Galériában 2000-ben szervezett tárlat volt az utolsó itthoni egyéni kiállítása, a művész 2002. január 14-én az örökkévalóságba távozott.

Mátyás József idén lett volna 92 ​​éves. Emlékére a család és a Képzőművészek Egyesületének dévai fiókja tisztelgő kiállítás rendezését javasolta grafikai és festészeti művekből, különösen a családi gyűjteményben maradt alkotásokból. A tárlat anyaga ismét előtérbe hozza a művész kedvelt tematikáit, a figyelemre méltó stilisztikai, kromatikus és kompozíciós megoldásokat. Ahogyan 22 évvel ezelőtt, az idei tárlatmegnyitón is belépünk a mester belső univerzumába, és szemtanúk leszünk a színek felsőbbrendűségének bemutatóján, ahol fenséges karakterek fejlődnek szabadon lebegve egy föld feletti térben. Matyi (ahogy mi és a hozzá közel állók neveztük) most bemutatásra kerülő művei révén újra velünk lesz, és alkotásai felülírják a múlandóságot.

Dr. Doina Reghiș Ionescu képzőművész