Tükör által

Rákérdezni önmagamra, lépést tartani önmagammal, márcsak önazonosságom, hitelességem kedvéért is. Nemcsak nekem, lírai énnek – nekem, sajtóterméknek is. Mi a Szövétnek? Évről évre. Tekintve, hogy immár 27 éves Arad kulturális periodikája, melyet a szórványbeli magyar oktatás fennmaradásáért életre kelt Alma Mater Alapítvány ad ki, a helyi magyarság megmaradását, nem középiskolás fokon való tanítását szorgalmazva ezáltal is. A Szabadság-szoboregyüttes központi figurájának kezében a szövétnek mint lapcím kissé avitt, mégis tökéletes megannyi utalás: helyi, történelmi, kulturális, érzelmi, nyelvi, nemzeti, egyszóval: identitásbeli.

Célkitűzésünk a tartalmi és formai igényesség, lapszámainkat egy-egy kortárs vagy klasszikus magyar képzőművész portréja köré szerkesztjük. A hiába fürösztöd önmagadban, csak másban moshatod meg arcodat mentén a visszajelzés: „Annyi minden van e kiadványban, hogy ez ember elgondolkodik: ilyesmi Aradon!? Ötletek, eredetiség, szívhez és észhez szólás, gyöngédség és határozottság – ez van! Nehéz idők jönnek, nehéz idők vannak máris, a Szövétnek lelkileg rengeteget tehet, hogy legalább ne gyötrődjünk, szorongjunk hiába.” (Nagyvarjasi Szabó István)

Azon kevés kiadvány közé tartozunk, melyért önként dolgozik a stáb: szerzők, szakmai munkatársak, terjesztők, az alapítvány és a főszerkesztő. Rendkívüli jellegét az is jelzi, hogy gyakorta nem pusztán vevői – támogatói az olvasók: jogi és magánszemélyek – emberek, akiknek fontos, hogy legyen kulturális életük; emberek, akik átlátják, hogy egy-egy kultúrszikrával, mint amilyen a Szövétnek is, színesebb lehet az életük. Ennek ellenére a nyomdai költségek emelkedése miatt, sajnos, a kéthaviság idéntől háromhavisággá ritkul.

Egy aradi fotóstúdióban nyomtatom ki a korrektúrához a lapot. A tulaj tört magyarsággal kérdezi: Érdemes? Magasra csapnak bennem az indulatok – szó szerint előttem áll a szórvány riogató veszélye, a beolvadás. Számára nem kérdés, hogy érdemes-e magyarul. Számomra sem, csak válaszaink szöges ellentétben állnak. Visszafordítom. Az anyanyelvnek nem haszna, értéke van. Mélysége, rejtelme, zamata és illata. A pórusomban lüktet, általa vagyok és általam van. Nem kérdés, hogy jó-e ez így, hanem tény, mint létezésem. A pap egyetlen hívőnek nem prédikál? A színész kevés néző előtt nem játszik? Csak akkor, ha megéri? Csak az éri meg, ami hasznos? Csak az hasznos, aminek anyagi, egyáltalán: számszerűsíthető haszna van? Az anyanyelv a tömbmagyarságban levegő, a szórványban munka, párkapcsolat: sok-sok minőségi együttlét kell működéséhez.

Vajda Anna Noémi