Új hadászati koncepció

Mátyás királyt a maga korában sokan azzal vádolták, hogy néhai apjával ellentétben, nem a török veszélyre fordította figyelmét és erejét, hanem önző hatalmi érdekeit tartotta csupán szem előtt. Pedig ez így nem igaz. A nyugati hódításainak tényleges indítéka éppen abból eredt, hogy a korabeli Európa államai egyre inkább csak saját hatalmuk kiterjesztésével voltak elfoglalva, és nem gondoltak a közeledő és mindent bekebelező török birodalom jelentette fenyegetésre.

A végvárrendszer erősítésével és korlátozott számú ellencsapással, mindazzal, ami az ország erejéből kitellett, Mátyás mindent megtett, de csak nehezen és ideiglenesen tudta feltartóztatni az országánál sokkal hatalmasabb és erősebb Oszmán Birodalom félelmetes terjeszkedését. A király, felismerte tehát, hogy Magyarország egymagában nem képes olyan katonai erőfeszítésekre, amelyek a törökökkel szemben megvédhetik a Hont és Európát, ezért valamilyen módon rá kell vennie a többi országot is, hogy vállaljon részt a magyar honvédelmi költségekből, mert erre önszántából egyetlen ország sem volt hajlandó. 

Mátyás úgy döntött, hogy stratégiát vált: ha egyedül nem bírja legyőzni a törököket és mások pedig nem segítenek, akkor kényszeríteni fogja őket. Ennek érdekében megkísérelt egy olyan közép-európai birodalom kiépítését, amely már a győzelem reményével vehetné fel a harcot az irtózatos ellenféllel. Ezzel magyarázható elsősorban Mátyás nyugati terjeszkedése.

A helyzetet az is nehezítette, hogy Mátyás trónra kerülésekor a királyi hatalom tekintélye lehanyatlott, az országot a széttagolódás réme fenyegette. Az új király csak hosszú évek küzdelmei árán szilárdította meg uralmát, szerezte vissza a Szent Koronát, s verte le, illetve egyezett ki/fogadta szolgálatába a Felvidéken berendezkedett cseh zsoldosvezéreket.

Mátyás felismerte, hogy a török elleni védelem csak akkor lehet sikeres, ha állandó őrséggel, jól megerősített végvári vonalat tart fenn a határ legfontosabb pontjain és emellett egy állandóan fegyverben álló, mozgó hadsereget biztosít szükség esetén a várak támogatására és a végvári vonal réseinek eltorlaszolására.

Két, olyan új korszakalkotó elven szervezi meg a hadseregét, amelyek a mai modern honvédelmi törvényeknek is az alappilléreit képezik: az általános védkötelezettség elve, azaz, az ország minden fegyverfogható lakosa védköteles; és az állandó (zsoldos) hadsereg megteremtése, azaz a király és a főnemesség részéről békében is toborzott állandó hadak tartandók fenn. Megjegyzendő, hogy XI. Lajos francia király ugyanebben az időben szervezi a maga állandó zsoldos hadát, de hogy a két lángeszű stratéga közül melyik befolyásolta a másikat, nem tudni biztosan.

A fokozatosan kialakuló, kizárólag a király parancsainak engedelmeskedő zsoldossereg léte, az országot biztonságosabbá tette. A zsoldosok, a huszita harcmodor legjavát is magukkal hozták, a kiemelkedő katonai tudással rendelkező vezérek pedig, akik többsége előzőleg cégéres gazember és gátlástalan harácsoló volt, nem egyszerűen csak átpártoltak a királyhoz, hanem a mátyási politikai rendszer meghatározó támaszát is jelentették. Az állandó zsoldoshadsereg a király kezében félelmetes fegyvernek bizonyult. A rendeknek komoly félelmeik voltak a kizárólag a királynak engedelmeskedő sereggel szemben. Az élet pedig mindenben igazolta ezt, hiszen a katonai erő és politikai számítás ügyes vegyítésével Mátyás könnyedén felülkerekedett az ellene szőtt összeesküvéseken, s hatalma megdönthetetlennek bizonyult.

  Mátyás kora egyik legkiválóbb stratégája, felismerte, hogy a politika és a tényleges harci cselekmények között nem feltétlen a kapcsolat – szövetségekkel, védelmi vonalak kiépítésével legalább annyi érhető el, mint véres ütközetekkel. Mátyás tudta, hogy egy hadsereg stratégiai fenyegető eszköz is; csak a lehető legritkábban szabad véres közelharcba vezetni a jól képzett, értékes katonákat. Jajca ostrománál kijelentette, hogy „emberekért harcolunk, nem falakért”.  

  A legrészletesebb – mondhatni, reklámcélzatú – bemutatását a Fekete Seregnek a hadiszemlék szolgáltatták, amikor a külföldi követek is megcsodálhatták a kor ideális serege elrettentő erejét. Ilyenkor mutatták be a tökéletesen begyakorolt híres „skorpió” csatarendet, váltogatva az „ék–négyszög–villa” alakzatokkal, támadó, védő és átkaroló hadmozdulatokkal. Az eredmény nem maradt el: a korabeli követjelentések, majd Bonfini krónikája nyomán az egész világ borzadva és rettegve ámulhatott a sereg hadművészeti felkészültségén.

o0o

Az Aradi Hagyományőrző Polgárok Egyesülete a jubileumi Mátyás király-emlékév keretében, a Mátyás király oszmán háborúicímmel videóvetítéssel egybekötött előadást tart 2018. december 11-én, kedden 17 órakor a Jelen Ház nagytermében.

A rendezvény meghívott előadója: dr. Cseh Valentin (PhD) a zalaegerszegi Magyar Olaj- és Gázipari Múzeum történész-muzeológusa, a magyar–török háborúk kutatója.

Társszervező: az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács aradi szervezete.

Házigazda: dr. Borbély Zsolt Attila.

Minden kedves érdeklődőt sok szeretettel várunk!