A Hartley–2 üstökös kozmikus „hógolyó”

A NASA Deep Impact szondája által, a Hartley–2 üstökösnél begyűjtött adatok elemzése felfedi, hogy az objektumot vattaszerű jégrészecskék hatalmas felhője öleli körbe.

Dr. Mike A’Hearn, a vizsgálat vezető kutatója szerint, ezek a „hógolyók” nagyon nagyok. „Úgy hisszük a legnagyobbak legalább akkorák, mint egy golflabda, de elérhetik a kosárlabda méretet is.”

A Deep Impact november 4-én haladt el 700 kilométeres közelségben, az 1,5 kilométer hosszú, mogyoró alakú objektum mellett. Látható hullámhosszú és infravörös készülékei rengeteg képet és egyéb adatot küldtek haza, mely a kutatóknak további betekintést enged a Naprendszer legfigyelemreméltóbb objektumai némelyikének egyedi tulajdonságaiba és viselkedésébe.

A Hartley-t övező anyagfelhő kiértékelése azt sugallja, hogy a részecskék mérete széles tartományban mozog. A’Hearn szerint az üstökös magja körüli környezet olyan, mint „egy hógömb, amelyet egyszerűen megráztak.” A csapat azonban kihangsúlyozta, hogy ezek a részecskék nem szilárd jégdarabok, ahogy a legtöbb ember hinné. Inkább apró szemcsék kollekciói. A kutatók szerint úgy tűnik, hogy minden 25 centiméter széles jégrészecskét 2,5 centiméteres részecskék ezreiből álló felhő vesz körbe.

Dr. Jessica Sunshine, a vizsgálat helyettes vezetője szerint „tudjuk, hogy alapvetően a jégszemcsék nem lehetnek nagyobbak 1-10 mikronnál. Ez körülbelül az emberi haj mérete. Ez azt jelenti, hogy nagyon apró jégdarabok pelyhes csomóit látjuk. Jobban hasonlítanak a gyermekláncfű virágzatához, mint egy jégkockához.”

A jégdarabokat jetek röpítik le az üstökösről. A jeteket az új adatok szerint a fagyott szén-dioxid látja el energiával a mag belsejében. A jetek akkor jönnek létre, amikor az űrvándor közelebb kerül a Naphoz. „Porszemcsék és jég válik le róla, ahogy a szárazjég szublimál (szilárd halmazállapotból azonnal gázneművé válik)” – mondja Sunshine. A jetek ereje azt sugallják, hogy a „Hartley–2 talán több szárazjeget tartalmaz, mint más vizsgált üstökösök” – mondja A’Hearn.

A mag két végéről leválasztott por egy része úgy tűnik, visszahullik a finom „derékrészre”. Ezen régió nem rendelkezik jetekkel, mely arra utal, hogy a portakaró meggátolja, hogy a napfény felmelegítse a mélyebb, szén-dioxidban gazdag területeket a vándor belsejében. Ehelyett, a Napból érkező hő miatt a derékterület gyengén vízgőzt „pöfög”, ahogy a felszín alatti vízjég szublimál. Ez a folyamat hasonlít ahhoz, amit a kutatók a Tempel–1 üstökösön láttak.

A Deep Impact jelenleg kibővített küldetésen van, 2005-ben a Tempel–1 üstököst vizsgálta, ezt követte most a Hartley. Az elsődleges misszió során a szonda becsapódó egységet juttatott a Tempel–1 magjába, amely több ezer tonna jeges törmeléket eredményezett. Az üstökösökről úgy hiszik, olyan anyagokat tartalmaznak, melyek a Naprendszer kialakulása óta nagyrészt változatlanok. Ezek között szénben, hidrogénben, oxigénben és nitrogénben gazdag összetevők vannak.

A Tempel–1 mellett a szonda korábban meglátogatta a Borrelly, Wild–2, Halley és Grigg-Skjellerup üstökösöket. Mindegyik nagyobb a Hartley-nál. A Deep Impact randevúja a Hartley-val mintegy 23 millió kilométerre történt a Földtől. A páros most már gyorsan távolodik egymástól, bár a szonda még mindig készíti felvételeit. A megfigyelési kampány a hét végéig folytatódik, addigra mintegy 122 ezer fotót készít majd. A NASA már gondolkodik a Deep Impact következő feladatán. Bármi lesz is az, újabb üstökös-elrepülést nem tartalmaz majd. A szonda ugyanis már nem rendelkezik elegendő üzemanyaggal a röppálya komolyabb megváltoztatásához.

A kutatók további, részletes elemzéseket végeznek majd, hogy meghatározzák, ez a „hóvihar” mióta aktív, és a gumós végek, illetve a simább középső rész aktivitását érintő különbségek 4,5 milliárd évvel ezelőtti kialakulásánál, vagy pedig sokkal újabb, evolúciós hatásoknak köszönhetők-e.

(hirado.hu/NationalGeographic/BBC)