A kínai Nagy Fal fából készült szakaszát azonosították

Fából készült, düledező, romos Nagy Fal-szakaszt azonosítottak be a régészek Kína észak-keleti részén, Liaoning tartományban. A felfedezéssel azt a tévhitet oszlatják el a szakemberek, hogy a Nagy Fal építéséhez alapvetően vagy követ, vagy téglákat használtak.

A fűzfakerítések, amelyekre Tantung város hegyes területein bukkantak, megerősíteni látszanak azt az ősi iratokból származtatott feltételezést, miszerint létezett fából készült Nagy Fal is – derül ki a helyi kulturális és térképészeti hivatal közös jelentéséből. A fűzfakerítések a tölgyből készült alapfalra kerültek a Csing-dinasztia (1636–1919) időszakában, miután a faszerkezet elkorhadt, összeomlott – állítják a tudósok.

Történelmi feljegyzésekből arra következtetnek, hogy maguk a tölgy alapok még a Ming-dinasztiában (1368–1644) épültek, amikor a betolakodók elleni védelem falait kőből, egyes részeit sárból és fából alkották meg. A Nagy Falat eredetileg az időszámításunk előtt 475–206 közötti időszakban építették az északi nomád törzsek megállítására. Az évszázadok során megközelítően 9000 kilométer hosszúságúra nyúlt kanyargó, bástyákkal tűzdelt építmény lényegében a későbbi dinasztiák folytatódó hozzájárulásának az eredménye.

A ma viszonylag épségben látható és turisták által látogatott Nagy Fal a Ming dinasztia idején épült; Liaoning tartományból indul, és a Góbi-sivatag homokjában vész el, hossza 7 ezer 300 kilométer. A Nagy Fal teljes hosszának körülbelül az egyharmadát pusztította már el a természet, de Belső-Mongóliában – ahol 15 ezer kilométeren húzódik – vissza-visszatérő gond, hogy bányászok, építőmunkások, építőanyagot gyűjtő falusiak megrongálják az ország legismertebb szimbólumát.

A régészeti feltárások nyomán születő hírekből mind inkább kiderül: az 1987 óta a világörökség részét képező Nagy Falnak még mindig „nincs vége”.

(hirado.hu/MTI)