A kisebb korallok jobban tűrik a meleget

Egy új ausztrál kutatás szerint a korallzátonyok túlélik a melegebb óceáni hőmérsékletet, mely a klímaváltozással jár együtt, de megváltoznak.

Peter Mumby és Dr Laith Yakob, a Queenslandi Egyetem professzorai a PNAS tudományos folyóiratban leírták, hogy a kicsi, rövid életű korallok, amelyek a világ egy részén átveszik a hatalmat a nagyobbaktól, sokkal ellenállóbbak a betegségekkel szemben.

A tengerkutatók néhány évtizede figyelik, hogy a melegebb tengeri hőmérsékletek elpusztítják a nagy, ősi korallokat, többek között az agancskorallokat és a Montastraea csoport koralljait, különösen a karibi térségben. Számos területen ezeket a korallokat kisebb, gyorsabban növő korallfajok, mint az Agaricia és a Porities váltják fel.

A két kutató által kifejlesztett és 10 éves karibi tanulmányon alapuló modell kimutatta, hogy a betegségek nem terjednek olyan gyorsan, vagy okoznak olyan kiterjedt pusztítást az apró, gyors életű korallokban ezen a területen.

Miért ellenállnak jobban a betegségnek a kisebb korallok? Mumby szerint a járvány kialakulásához egy korallkolóniának elég sokáig életben kell maradnia ahhoz, hogy megfertőződjön, és tovább fertőzzön más kolóniákat. A rövid életű kolóniákban a betegségnek nincs elég ideje elterjedni.

A modell a karibi térségben a „fehér pestis” járványsorozat adatait alkalmazta. Ez a betegség néhány nap alatt pusztít, ahogy a fertőzés végighalad a korall felszínén, és amerre jár, elpusztítja a szövetet. A kutatók hangsúlyozzák, hogy a vizsgálat csak a karibi térség koralljain alapszik. Az Indo-Csendes-óceán – beleértve az ausztrál Nagy-korallzátony – apró koralljainál a betegség átadása igen nagyarányú, ezért az eredmények ott nem alkalmazhatók.

Mumby szerint az eredmények majdnem jó hírnek tűnnek, de mégsem azok. „Ha a zátonyokat ezeket az apró korallok építik fel, az nem jó, mert kevesebb halat tartanak el. Nem szeretnénk, ha a zátonyokat ezek a korallok dominálnák. De szert akarunk tenni a legpontosabb előrejelzésekre, így a politikusoknak megfelelő tanácsot adhatunk arról, hogyan változnak meg a körülmények.”

Bette Willis, a James Cook egyetem professzora szerint a nagy, komplex korallok jobb élőhelyeket biztosítanak a zátonylakó halaknak és gerincteleneknek. „Tudjuk, hogy – a kifehéredést követően – drámai hanyatlás figyelhető meg a korallal kapcsolatban lévő halak és gerinctelenek között, amelyek alapvetően a nagy, szétágazó koralloktól függenek. Az ágak között élnek és keresnek védelmet, ezért az élőhely sokszínűségéhez szükség van erre a háromdimenziós komplexitásra.”

A kutató szerint az egyik kérdés az, hogy ezek az új korallgyülekezetek ugyanazon élőhelyet nyújtják-e majd a zátonylakó halaknak és gerincteleneknek. „Ha az apró korallok válnak dominánssá, az élőhely komplexitásának hiánya azt jelenti, hogy valószínűleg más korallzátony-közösségeket figyelhetünk majd meg. Emellett ennek kihatása van más ökoszisztémák kezelésére is, mint, például, a part menti területek védelmére.”

Mumby szerint eredményeik figyelmeztetést jelentenek más kutatóknak is. „Nem lehet vakon alkalmazni, amit tudunk, és kivetíteni a jövőre. Ha realisztikus előrejelzéseket szeretnének adni, és meg akarjuk védeni azokat az előnyöket, melyeket ezen típusú zátonyokból nyerhetünk, alaposan meg kell ismernünk, hogyan fognak ezek a közösségek viselkedni. Ahogy a klímaváltozás révén átalakítjuk az ökoszisztémákat, azok teljesen új ökoszisztémákká válnak. Nem alkalmazhatjuk a múlt leckéit” – állítja.

(hirado.hu/News in Science)