Felderítették a macskák elegáns lefetyelésének rejtélyét

A macskaszeretőket régóta érdekli, pontosan hogyan lefetyelik fel olyan elegánsan a folyadékokat a cicák.

Kutatók nagysebességű kamerákkal és egy cica segítségével úgy vélik, megtalálták a választ. Kiderült, a macskák úgy használják nyelvüket, hogy finoman fel tudják szedni a vizet anélkül, hogy a folyadék felszínét megzavarnák. A Science-ben közölt tanulmányban a csapat azt állítja, ez a módszer különbözik a kutyák által használttól, amelyek rendetlen módon lapátolnak, hogy szomjukat oltsák.

A csapat úgy hiszi, a macskák ezt a sokkal összetettebb, de tisztább megközelítést azért adoptálták, mert azt jelenti, hogy kevesebb valószínűséggel lesznek vizesek ivás közben. Dr. Roman Stocker, az amerikai MIT biofizikusát saját macskája ösztönözte arra, hogy megvizsgálja a cicalefetyelés fizikáját. „Rájöttem, érdekes biomechanikai probléma rejtőzik ezen nagyon egyszerű tevékenység mögött.” A Virginia Politechnikai Intézet és a Princeton Egyetem kutatóival együttműködve, Stocker nagysebességű kamerákat állított rá macskájára.

A macska nyelve másodpercenként közel egy méteres sebességet ér el, ennél fogva túl gyors ahhoz, hogy puszta szemmel követni lehessen a folyamatot. Ezért alkalmaztak speciális kamerákat, melyek révén le lehetett lassítani az ivás folyamatát. Míg az emberek és az olyan állatok, mint a juh vagy ló, szívást alkalmaznak a folyadék felszedésére, és a kutyák nyelvük behajlításával élnek, hogy csészeszerű alakot nyerjenek a folyadék kimerésére, addig a felvétel szerint a macskák sokkal finomabb mechanizmust használnak az ivás során.

A kutatók kiderítették, a macska nyelvének vége hátrafelé hajlik, nem előre, ahogy a belenyújtja az edénybe. Aztán, ahelyett, hogy behatolna a folyadékba, a nyelv éppen csak megérinti azt.

Stocker magyarázata szerint „a folyadék kapcsolatba kerül a nyelvvel, és ráragad, aztán a nyelv felfelé húzásának folyamata nagyon gyorsan folyadékoszlopot hoz létre. Ezt követően, az állkapocs összezárásával a macska a folyadék egy részét magáévá teszi.” Mindezt másodpercenként négyszer. Meglepő módon, a kutatók azt is kiderítették, hogy a nyelven lévő apró szőrszálak – melyekről valamikor azt hitték, hogy segítik a macska lefetyelését – egyáltalán nem vesznek részt a folyamatban.

A mechanizmus még részletesebb vizsgálatához a csapat robot macskanyelvet alakított ki. Kiderült, hogy a folyamat két erő közötti kölcsönös hatásra vezethető vissza, a tehetetlenségre (inercia) és a gravitációra. Stocker magyarázata szerint „a vízoszlop létrehozását a tehetetlenségi erő hajtja. Kezdetben hosszában és mennyiségében nő, ám bizonyos ponton saját súlya meghaladja ezen inerciaerőket, és a gravitáció miatt visszaesik az edénybe.” Emiatt a macska időzítése a lefetyeléshez létfontosságú. „Van egy olyan időpont, amikor az oszlop térfogata a maximumán van, ez azon időpont, amikor a macska összezárja állkapcsát” – magyarázza Stocker.

Állatkerti állatok és YouTube-videók tanulmányozásával a kutatók azt is felfedezték, hogy a nagymacskák – tigrisek, leopárdok és gepárdok – ugyanazt a mechanizmust alkalmazzák, mint házi rokonaik. A csapat azonban nem biztos abban, a macskafélék miért fejlesztették ki ezt a kifinomult ivási mechanizmust, ám azt gyanítják, hogy víz iránti ellenszenvükre vezethető vissza.

„A macskák lefetyelő mechanizmusa sokkal tisztábbnak tűnik a kutyákénál, amely sokkal élénkebb és több fröcsköléssel jár. Az egyik elképzelés a macska pofáját érinti, különösen az orr és a bajszok körüli régiót, mely rendkívül érzékeny, ennél fogva a macska megpróbálja azt annyira szárazon tartani, amennyire lehetséges. Azt mondanám, hogy a macskák sokkal többet tudnak a folyadékmechanikáról, mint a kutyák” – tette hozzá.

(hirado.hu/BBC/Discovery News)