Hogyan érzékelik a földrajzi hosszúságot a vándorló teknősök?

Mostanáig rejtélyt jelentett a kutatók számára, hogy az ál-cserepesteknősökhöz hasonló állatok miként tudnak több ezer kilométert megtenni az óceánban látható iránypontok nélkül.

Az Észak-Karolinai Egyetem kutatói most úgy hiszik, megtalálták a választ. Az ál-cserepesteknősök a jelek szerint képesek meghatározni a földrajzi hosszúságot mágneses jelek kétfajta típusának segítségével. Ez az első alkalom, hogy ezt a képességet bármely vándorló állatnál kimutatják. A kutatás eredménye a Current Biology folyóiratban jelent meg.

Bár számos teknősfajról ismeretes, hogy mágneses jelzéseket használnak a földrajzi szélesség meghatározására, azt hitték, hogy ez a földrajzi hosszúság esetén nem lehetséges. Azonban az ál-cserepesteknősöknek sikerült meglepniük a kutatókat azzal, hogy olyan módszert fejlesztettek ki, mely a Föld mágneses mezeje erejének és szögének használatát is felöleli. 

Nathan Putman, a vizsgálat vezető kutatója hangsúlyozta, hogy „a nyílt tengeri navigáció legnehezebb része meghatározni a földrajzi hosszúságot vagy a kelet-nyugat pozíciót. „Az emberi navigátoroknak évszázadokba tellett, mire kitalálták, hogyan határozhatnák meg a földrajzi hosszúságot hosszú távú útjaikon.” A teknősivadékok azonban már akkor elsajátítják ezt a tudást, amikor a fészekből eljutnak a tengerbe. A vizet elérve, az utódok képesek meghatározni a megfelelő irányt a nyílt óceán felé. A fiatal ál-cserepesteknősök aztán éveket töltenek sikeresen navigálva az összetett migrációs útvonalakon az óceán több ezer kilométeres távolságán átívelően.

A kutatás kivitelezéséhez floridai teknősivadékokat kerek víztartályokba helyeztek, és elektronikai nyomkövető rendszerrel figyelték úszásirányukat. A teknősöket ezt követően mágneses mezőknek tették ki. A mezők azokat imitálták, amelyekkel az ugyanazon földrajzi szélesség, de eltérő földrajzi hosszúság két helyszínén találkoznának migrációs útvonaluk folyamán. A teknősök mindegyik mágneses mezőre úgy reagáltak, hogy olyan irányba úsztak, amely az igazi helyszínen kör alakú vándorlási útvonalukra vinné őket. A kutatók szerint ez azt mutatja, hogy az utódok a mágneses mezőből származó információ alapján meg tudták határoznia a földrajzi hosszúságot.

Putman szerint „az ál-cserepesteknősök migrációs útvonala mentén majdnem minden régiót az intenzitás (mező ereje) egyedülálló kombinációi, és a dőlésszög (azon szög, mellyel a mágneses mezővonalak metszik a földi felszínt) jelölnek. „Így a teknősök meg tudják határozni a hosszúsági pozíciót úgy, hogy az intenzitás és dőlésszög párosát alkalmazzák X, Y koordinációs rendszerként.”

Dr. Kenneth Lohmann, a kísérletet végző laboratórium igazgatója szerint a kutatás „nemcsak megoldja az állati viselkedés egyik hosszú ideje fennálló rejtélyét, hanem hasznos is lehet a tengeri teknősök védelmében.” A vizsgálat szerepet játszhat az emberi navigációs technológiák fejlesztésében is – mondja Putman. „Lehetnek olyan szituációk, ahol egy műhold nem elérhető, és ahol a mágneses mező e két aspektusát alkalmazó rendszer hasznos lehet.”

(hirado.hu/BBC)