„Puhány” volt a hatalmas, garnélaszerű ősragadozó

A több méter hosszú, ragadozó „garnéla”, mely félmilliárd évvel ezelőtt a Föld tengereit uralta, valójában igencsak puhány lehetett.

Az Anomalocaris canadensis mintegy 500 millió évvel ezelőtt, a Föld kambriumi korszakában élt a tengerfenéken. Közel egy méteres, páncéllal rendelkező, dülledt szemű óriás volt az akkor élt egyéb élőlényekhez képest. Szokatlan, O-alakú szája 32 egymást átfedő lemezből állt, és az arca két oldaláról lelógó, két, tüskés villaszerű fog védte. A kutatók azt feltételezték, hogy a jól páncélozott száj egyéb, kemény páncélos élőlényeket volt képes feltörni. 

Azonban az Anomalocaris szájszerveinek új, 3D-s modellezése – valamint a bizonyítékok, melyek szerint ezek a szervek nem olyan kemények, mint a fogak, viszont rugalmasak voltak – azt mutatja, hogy a hírhedt ragadozó nem tudta a trilobiták és egyéb, a korai tengerekben élő élőlények kemény páncélját átharapni. Sőt, mi több, a megkövesedett gyomortartalom vagy ürülék révén nincs bizonyíték arra sem, hogy az Anomalocaris bármi olyasmit elfogyasztott volna, mely megkövesedett nyomot hagy hátra.

Valójában az étkezési preferenciáját alátámasztó, fosszilis bizonyítékok ezen hiánya ösztönözte az új kutatást – mondja James „Whitey” Hagadorn, paleontológus. A kutató szerint, a „garnéla” a feltételezések szerint a kambriumi tengerben vándorolt, és megette a trilobitákat, illetve minden mást. A fosszilis maradványokban azonban a szájszervek, és a fogszerű képződmények hajlékonynak tűnnek. Nem ásványiasodtak úgy, mint a trilobiták külső vázai, melyeket állítólag megettek.

Gyanúja arra késztette Hagadornt, hogy háromdimenziós, végeselem-analízis modellt készítsen az Anomalocaris szájszervéről. Ez lehetővé tette, hogy leteszteljék, hogyan működött a száj, és mennyi erő kifejtésére volt képes. Más szavakkal, milyen erősen tudott harapni az állat. A modell néhány meglepetést fedett fel.   

Hagadorn szerint az állat össze sem tudta csukni a száját. Emellett nincs praktikus módja annak, hogy ezek a szájszervek megfelelő erőt hozzanak létre ahhoz, hogy a modern languszta vagy egy garnéla páncélját összetörjék, melyeket a modellben a trilobiták analógiájaként használtak. Egy másik érdekes felfedezés további 400 Anomalocaris szájszerv vizsgálatából eredt. Hagadorn ezek egyikénél sem találta jelét a kopásnak. Ez furcsa, mivel amennyiben ezek igazi fogak lennének, akkor láthatóak lennének a csorbulások, karcolások és egyéb nyomok, amelyek arra utalnának, hogy kemény páncélú állatokkal táplálkozott.

A modell, a gyomortartalom, az ürülék és a kopás mind azt sugallja, hogy az Anomalocaris nem evett trilobitákat. Arra viszont nem ad magyarázatot, hogy a lenyűgöző állat mivel táplálkozott.    

(hirado.hu/ScienceDaily/NationalGeographic)