Rúdugrókhoz hasonlóan kaphattak szárnyra a repülő hüllők

Egy új vizsgálat szerint, a pterosaurus néven ismert ősi, szárnyas hüllők „rúdugrásszerű” mozgással jutottak a levegőbe.

A kutatók szerint az állatok mind a négy végtagjuk használatával szálltak fel. A hüllők először hátulsó végtagjukkal lökték magukat el a talajtól, majd felfelé tolták magukat erőteljes karizmaikkal. Néhány modern denevér is így tesz. A kutatás a Plos One folyóiratban jelent meg.

A pterosaurusok ugyanakkor éltek, mint a dinoszauruszok, ám a hüllők másik csoportjához tartoztak. A triász periódustól voltak jelen, egészen a kréta korszakig, azaz mintegy 220 millió évvel ezelőttől  a 65 millió évvel ezelőtti időszakig. Dr. Mark Witton és Dr. Michael Habib újraértékeltek néhány óriás pterosaurus fosszíliát. Eredményeik kihívják azokat az elméleteket, melyek szerint a hatalmas hüllők – mint a Pteranodon és a legnagyobb Azhdarchidák – nem voltak képesek a repülésre.

A kutatók korábban azt sugallták, hogy ezek az élőlények túl nehezek voltak ahhoz, hogy felemelkedjenek. Kétségbe vonták azt is, hogy az ősi hüllők ugyanolyan módon jutottak a magasba, mint a madarak. „A legtöbb madár úgy száll fel, hogy futással felgyorsul, és a levegőbe ugrik, mielőtt vadul csapkodni kezdene, vagy elég apró ahhoz, hogy egyszerűen helyből a levegőbe ugorjon – mondja Witton. – A korábbi vizsgálatok azt sugallták, hogy az óriás pterosaurusok túl nagyok és nehezek voltak ezen manőverekhez. Az állatok nem madarak voltak, hanem repülő hüllők, egyedileg eltérő csontszerkezettel, szárnyarányokkal és izomtömeggel. Teljesen eltérő módon kezdhettek neki a repülésnek, mint a madarak, és a felszállás, valamint a kezdeti röppálya szöge is alacsonyabb lehetett” – tette hozzá

A vizsgálat szerzői azt sugallják, hogy a mintegy 50 kilogrammnyi, elülső izommal az állatok masszív méretük és súlyuk ellenére könnyen a levegőbe lökhették magukat. Habib magyarázata szerint, ahelyett, hogy csak lábaikat használták volna, mint a madarak, a pterosaurusok valószínűleg mind a négy végtagjukat bevetették a felszálláshoz. „Lábuk helyett a karokat használva fő motorként a levegőbe emelkedéshez, a repülőizmokat – melyek a testük legerősebb izmai voltak – használták a felszálláshoz, és ez lehetőséget adott nekik, hogy sokkal nagyobb súlyt emeljenek fel” – magyarázta. A kutató szerint, amikor eléggé elemelkedtek a talajtól, csapkodni kezdtek szárnyukkal, mielőtt elkaptak volna egy felfelé szálló légáramlatot, hogy aztán siklórepülésbe kezdjenek.

A legnagyobb pterosaurusoknak akár 13 méteres szárnyfesztávjuk is lehetett, és az 544 kilogrammot is elérhették. A szerzők pterosaurus fosszíliákat érintő újraértékelése viszont azt sugallja, hogy ezek a számok talán túlbecsültek. Szerintük a legnagyobb élőlény talán csak 10-11 méteres szárnyfesztávval rendelkezhetett, és 200-250 kilogrammot nyomhatott.

(hirado.hu/BBC)