Struccokkal vizsgálják a dinoszauruszok mozgását

A valamikor „evolúciós maradéknak” titulált struccokról egy új kutatás kimutatta, hogy ténylegesen tollas elülső végtagjaikat használják kifinomult kormánylapátokként és fékekként.

A kutatók szerint, a struccoknál a szárnyhasználat és a hátulsó lábak funkciója segíthet a paleontológusoknak rekonstruálni a két lábon járó dinoszauruszok mozgásszervi technikáit. A vizsgálatot Prágában, egy kísérleti biológiai konferencián mutatták be.

A kutatók általában hajlamosak semmibe venni a struccok mozgásának tanulmányozásánál a szárnyak használatát, abban a hiedelemben, hogy azok főleg hőszabályozásra és bemutatóra alkalmasak. Ember nevelte madarak új, hosszú távú megfigyelései, modellszámítások és légfolyam-kísérletek azt mutatták, hogy ezek a röpképtelen madarak hatékonyan képesek alkalmazni az aerodinamikai erőket, és következetesen használni szárnyukat a gyors megállás, fordulás és cikkcakk manőverek során. Az új vizsgálat eredményei azt jelenthetik, hogy a legnagyobb és leggyorsabb dinoszauruszok némelyike – mint a 8 méter hosszú Gigantoraptor – szintén tollas elülső végtagjait használhatta a stabilitás növelésére és a manőverezésre, amikor gyorsan mozgott. A paleontológusok korábban azt sugallták, hogy az elülső végtagokat a dinoszauruszok „a repülő rovarok elkapására, az ágak megragadására, vagy a tetemek húsának kitépésére” használták – magyarázza dr. Nina Schaller, frankfurti kutató.

A kutatók azt is kiderítették, hogy egy apró, lábtőcsontok közötti izom – melyet korábban „kezdetlegesnek” hittek – valójában fontos szerepet játszik a strucc mozgásában.  Amennyiben összehasonlítható mechanizmus működött a kihalt, teropoda dinoszauruszokban, amelyek hasonló futóstílussal és élőhellyel rendelkeztek, a nehéz test szállításának energiaköltsége így csökkenthető volt, a dinoszaurusznak több „üzemanyag” állt rendelkezésre a hosszabb és gyorsabb futáshoz.

Schaller a kutatáshoz maga nevelte a struccokat, hogy biztosítsa, természetes, kontrollált környezetben lehet őket tanulmányozni, mely szabad teret biztosított nekik. A dinoszauruszokhoz köthető lehetséges kapcsolatot érintően Schaller elmondta, hasonló szárnyhasználat figyelhető meg más modern, röpképtelen madaraknál is. „A dél-amerikai nandu menekülés során gyors cikkcakk mozgást végez, és szárnyait használja az agilis manőverek során egyensúlya fenntartására” – mondja a kutató. Azonban más rokonok, mint az ausztráliai emu és a kazuár nagyon apró szárnyakkal rendelkeznek, melyeket szorosan testük mellett tartanak, és a mozgás során nem is alkalmaznak. „Úgy tűnik, közvetlen kapcsolat van a szárny mérete és funkciója között.”

A jövőbeli munka során tovább vizsgálják a strucc szárnyának jellegzetességeit, és reményeik szerint újabb kapcsolódási pontokat találnak a madár és a teropoda dinoszauruszok mozgása között.

(hirado.hu/ScienceDaily)