Téves irány miatt érkezhettek a Földközi-tengerre a fehér cápák

A Földközi-tenger nagy fehér cápái – genetikai vizsgálatok sugallata szerint – először Ausztrália környékéről érkezhettek, mintegy 450 ezer évvel ezelőtt.

A Proceedings of the Royal Society B folyóiratban a kutatók leírják, úgy hiszik, az érkezés talán néhány vemhes nősténynek köszönhető, amelyek a vándorlás során egyszerűen „rossz irányba” fordultak. A jégkorszakok közötti zavaros klíma lehetett ennek oka.

A faj – Carcharodon carcharias – azért maradhatott a Földközi-tengerben, mert oda tér vissza szaporodni, ahol megszületett. Korábban azt feltételezték, hogy a Földközi-tenger nagy fehér cápái sokkal szorosabb kapcsolatban állnak az Atlanti-óceánban élő rokonaikkal. Most azonban, az Aberdeeni egyetem kutatói, Les Noble vezetésével számos cápacsoport mitokondriális DNS-ét vizsgálta meg. A genetikai anyag az anyai ágon öröklődik, és kifejezetten alkalmas a családfák lekövetésére.

A csapat kiderítette, hogy a földközi-tengeri halak nagyon különböznek az atlanti csoporttól, és inkább az ausztráliai és új-zélandi cápákra hasonlítanak. Bár a DNS-t illető változások a különböző populációkban véletlenszerűen mennek végbe, rendszeres, átlagos arányban jelentkeznek. Ennek eredményeképpen az ausztráliai és földközi-tengeri cápák között néhány különbség azt mutatja, milyen régen váltak el egymástól útjaik. Ez mintegy 450 ezer évre, a jégkorszakok közötti időszakra tehető, amikor a változó klíma számos következménye megjelent.

„Ez volt az interglaciálisok időszaka, amikor mindenféle változás ment végbe a keleten lefelé és az Afrika nyugati partjainál felfelé haladó áramlatokban” – mondja Noble. A csapat azt feltételezi, hogy az erős, a cápákat észak felé hajtó áramlatok messze letéríthették őket az eredeti útirányról. „Figyelemreméltó utat tehettek meg észak felé, mielőtt a meleg víz elfogyott volna. Aztán kelet és észak felé próbáltak fordulni, keleten pedig az első hely, ahová mennének, a Gibraltári-szoros. Nem nehéz elképzelni annak esélyét, hogy egy állat „rossz irányba” fordult, és ezt a migrációt követte el.”

A cápák esetén talán ritka, hogy az áramlatok játékszerévé válnak, ám – Noble magyarázata szerint – talán csak néhány vemhes állatnak kellett ezt az utat megtennie. „Azért van még mindig meg a genetikai ujjlenyomatuk, mert olyanok, mint a lazacok, ahol az utódok világra jönnek, és a területet ismerik el otthonuknak, akkor mindig oda is térnek vissza.”

Elképzelhető, hogy mindössze néhány cápabébi – talán csak egy – született a Földközi-tengeren a vándorlás rossz irányba fordulásának eredményeként, és aztán visszatért, hogy itt honosítsa meg a fajt.

(hirado.hu/BBC)