Túl izmos volt a Neander-völgyi férfiak karja

Karcsont-maradványok azt mutatják, hogy a Neander-völgyiek szokatlanul nagy mennyiségű férfihormonnal rendelkeztek, a valószínűleg csak húsból álló étrendnek köszönhetően.

Egy korai, szupererős karral rendelkező Neander-völgyi maradványai azt sugallják, hogy ezek az emberősök rengeteg férfihormonnal rendelkeztek, olyan hormonális státuszt mutattak, mely a ma élő emberekéhez egyáltalán nem hasonlít – írja egy új vizsgálat.

A Neander-völgyi férfiak valószínűleg életvitelük, génjeik, a klíma és táplálkozási faktorok révén fejlődtek így – sugallja az Archaeology, Ethnology & Anthropology of Eurasia folyóiratban megjelent tanulmány. A projekt vezetője, Maria Mednikova szerint, a Neander-völgyi férfiak úgy vadásztak, mely elősegítette az egyik kar felerősödését. „Az állatok megölésének elterjedt módja a közvetlen kontaktus volt az áldozattal – mondja Mednikova. – Ahelyett, hogy a zsákmányt – például a mamutot – távolról íj és nyíl segítségével lőtték volna le, a Neander-völgyi férfiak szemtől szembe kerültek az állattal, hosszú, vaskos lándzsákat szúrtak közvetlenül húsába. A Neander-völgyi nők sem voltak éppen törékenyek.”

A kutatócsapat úgy hiszik, hogy „az anatómiailag modern emberekkel összehasonlítva – mind a nő, mind a férfi Neander-völgyiek – nagyobb izomtömeggel rendelkeztek, és komoly izmok halmozódtak fel a felső végtagokon a Homo sapienshez képest.” Emellett abban is különböztek a modern emberektől, hogy a jobb kar használatát illetően nagyobb funkcionális különbség volt a nemek között.

A Neander-völgyi férfiak „Popeye-szerű” jobb karral rendelkeztek, míg a nők karjai kiegyensúlyozottabbak, és nem voltak olyan izmosak. A csapat megkövesedett felkarcsontot (humerus) elemzett, amely, szerinte, egy Neander-völgyi férfihez tartozott, aki mintegy 100 ezer évvel ezelőtt élhetett a mai Kalinszk területén. A csontot számítógépes tomográfiával, röntgennel és egyéb módszerekkel is megvizsgálták.

A fosszília megvastagodott falak és szűkebb csontvelőüregek szokatlan elegyét mutatja. Ez a kutatók szerint „intenzív ásványiasodást” sugall az erős, tartós csontszerkezethez, a belső szűkösség „pedig az erősebb csontközép-szerkezeten alapszik, mely kevesebb ásványiasodást követelt meg.”

Az elegy igen elgondolkodtató, mivel a „Neander-völgyiek feltűnően androgén felépítést mutatnak”, mely azt jelenti, hogy, úgy látszik, rengeteg szteroiddal rendelkeztek, míg ugyanez a hormon csökkent ásványiasodást is kiválthat.

Ennek eredményeképpen, a kutatók szerint a „Neander-völgyieket nemcsak a jellegzetes biomechanikai adaptációk jellemezték, hanem a speciális hormonális állapot is, melynek közeli párhuzama nem található meg a modern embernél, sem kóros, sem normális hormonális állapot esetén. Ez a kondíció örökölt gének, a gyakran igen hideg, északi klíma és a majdnem kizárólag csak hús alapú étkezés eredménye lehetett.

Mednikova és csapata magyarázata szerint a hidegebb régiók ehető növényei ritkán voltak elérhetők, és a vegetációs periódus is rövid volt. A kevéske gyümölcs és zöldség mellett az emberősök specializálódott vadászok voltak, akik szárazföldi növényevőket terítették le – mint a mamutokat és szarvasokat. Étkezésük ezért szinte kizárólag csak fehérjékből és lipidekből állt, melyek befolyásolhatták hormonjaikat és csontjaikat.

(hirado.hu/DiscoveryNews)