Világszerte hanyatlik az osztrigák száma

A világ osztriga élőhelyeinek felmérése során kimutatták, hogy a puhatestűek gyorsan hanyatlanak, zátonyaik 85 százaléka a betegségek és túlhalászat következtében szintén eltűnt.

A megmaradt, vadon élő osztrigák nagy része – mintegy 75 százalék – Észak-Amerika öt helyszínén található meg – írja egy kutatócsapat a BioScience tudományos folyóiratban.

A Michael Beck amerikai kutató vezette nemzetközi csapat őshonos osztrigazátonyok állapotát vizsgálta meg 40 ökorégióban, többek között 144 öbölben. „Az osztrigazátonyok a legtöbb öbölben (70 százalék) és ökorégióban (63 százalék) korábbi bőségük kevesebb, mint 10 százalékát mutatták” – írja a tanulmány. Funkcionálisan kihaltak – ez azt jelenti, nincsen jelentős ökoszisztéma-szerepük, és korábbi bőségüknek kevesebb mint egy százalékát mutatják a legtöbb öbölben (37 százalék) és ökorégióban (28 százalék) – különösen Észak-Amerikában, Ausztráliában és Európában.

A régiók között a veszteség átlagolásával a kutatók arra a becslésre jutottak, hogy az osztrigazátony-ökoszisztémák 85 százaléka elveszett, ám ez a szám valószínűleg alacsony, mivel számos terület nem rendelkezik történelmi adatokkal az összehasonlításhoz. A vizsgálat nem ölelte fel Dél-Afrika, Kína, Japán és Észak-, illetve Dél-Korea egyes részeinek osztrigazátonyait. Más, az ezeken a területeken végzett tanulmányok és megfigyelések „azt sugallják, hogy a vadon élő osztrigák bősége sokkal nagyobb volt a múltban, és a zátonyok jelentős arányban hanyatlottak vagy tűntek el” – írják a szerzők.

A Mexikói-öböl a világ egyik olyan helyszíne, ahol az őshonos puhatestűek „kifogása a legnagyobb arányú annak ellenére, hogy bőségüket és a zátonyokat tekintve jelentős hanyatlás figyelhető meg.” Azon öt régió, ahol globálisan a legnagyobb az osztrigafogás Észak-Amerika keleti részén – a virginiai partoktól dél felé – és a Mexikói-öbölben található.

Az osztrigák igen fontosak az ökoszisztémák számára, mivel kiszűrik a vízből a szennyezést, és táplálékot, valamint munkát szolgáltatnak a part menti közösségekben élő embereknek. Az osztrigapopuláció hanyatlása gyakran azzal kezdődik, hogy a fenékhálók és -kotrások elpusztítják a zátony szerkezetének részeit, a túlélő osztrigák így védtelenné válnak a környezeti nyomásokkal szemben.

Egyes esetekben nem őshonos osztrigafajokat telepítenek be, miután a populáció hanyatlásnak indult, ezek viszont olyan betegségeket hurcolhatnak be, amelyek tovább pusztítják az őshonos állatokat. A szerzők azt ajánlják, hogy a korábbi bőségük kevesebb mint 10 százalékát mutató zátonyokat zárják el a halászok elől, míg a puhatestűek száma ismét fel nem szaporodik.

(hirado.hu/AFP)