Az érmek száma növekedett, tehát minden a legnagyobb rendben…

Már több hónapja megkapta kinevezését az Aradi VSK élére, Vasile Bociort csupán tegnap tartotta meg regnálása óta számított első sajtótájékoztatóját. Na és, talán nem volt mondanivalója! – mondhatnák sokan. Sajnos, jómagam is ezt a következtetést szűrtem le a tegnapi sajtótájékoztatót követően. Sportszakmai tudásáról nem igen győzte meg hallgatóságát, politikai kommunikációs készségéről annál inkább. Ígéretekben, tervekben nem volt hiány. Bociort a VSK edzői kötelékébe csábítaná Sorin Babiit (a Román Sportlövő Szövetség elnökét), nutricionistát, pszichológust szerződtetne, fejlesztené a klub infrastruktúráját, de hogy mindezt miből és hogyan valósítja majd meg, nem mondta el.

Az új igazgató miután ismertette, a VSK szakosztályainak 2014 és 2015-ös eredményességi mérlegét, szárazon megállapította, hogy szemmel láthatóan az érmek száma növekedést mutat a tavalyi esztendőhöz képest, azt sugallva, hogy az idei évben szerzett VSK-s érmekhez regnálásának lenne valami köze.

Első sajtótájékoztatóját erőteljesen kezdte Bociort igazgató. Berendelte a VSK szakosztályainak vezetőedzőit (az úszóktól, az aerobikosoktól, a modellezőktől és a röplabdázóktól nem jelent meg senki), majd egy adott pillanatban, ironikus felvezetéssel („ami az újságokban megjelent kompetenciáimat illeti”) nekik szögezte a kérdést: „na, mikor volt jobb, most, vagy mielőtt én idejöttem volna?”. A csókosok bólogattak, a tiedben főnök, felkiáltással! Azok, akik tudják mit jelent az élsport, akik szinte fél életüket a VSK-kötelékében töltötték el sokatmondóan hallgattak.

A ritmikus sportgimnasztika idei eredményeinek felsorolása közben megjegyezte: eddig 15 érem, és még nincs vége az évnek, majd odafordult Daniela Chiriac edzőhöz és rákérdezett: „hány érmet szereztek még év végéig?”. Erről rögtön Farmati Zoli bácsi története jutott eszembe, az amikor, egy meccs előtt bejött hozzájuk a párttitkár és a szocialista tervgazdaság jegyében valamennyi játékostól megkérdezte, ki mennyi gólt vállal? A történet úgy folytatódik, hogy a kapus, miközben a röhögés kerülgette, vállalt egyet, a középpályások szintén egyet-egyet, a csatárok csakazértis alapon kettőt-kettőt, a védők közül hárman szintén egyet-egyet, Zoli bácsi szélső védőként azt mondta: ő egyedül tizet fog lőni. A párttitkár noteszába feljegyzett vállalások alapján 23:0-ra kellett volna győznie a csapatnak. Zoli bácsiék aznap kikaptak…