Ismét elúszott a bajnoki cím!?

Bizonyára a cím utáni kérdőjelet látva sokan csodálkoznak, hogy a román labdarúgó I. Liga döntőjével felérő Oţelul–Poli rangadót követően, amit a temesváriak 2:1-re vesztettek el, mi lehet az, ami reményt adhat a Poli szurkolóknak a bajnoki cím megnyerésére, hiszen már csak egy forduló van hátra és a moldvaiaknak négypontos előnyük van a Polival szemben. 

Nos, a kérdés egyszerű: Iancu és hívei abban reménykednek, hogy a Nemzetközi Sportdöntő Bíróság (TAS) a Pandurii javára dönt majd a Iordache ügyben, így az Oţelul által zöldasztalnál 3:0-ra megnyert mérkőzést újra kell majd játsszák és akkor…

…akkor majd mi? A Polinak a pályán kellett volna bizonyítania, hogy megérdemli a bajnoki címet, nem pedig a különböző bíróságok döntésére várnia, hogy hátha majd más kikaparja számukra a gesztenyét. Hiszen az idei évben minden adott volt: a riválisok rapszodikusan teljesítettek, a Poli hosszú éveken keresztül gyúrt csapata végre beérhetett volna, visszajött a csapat egykori sikeredzője, Uhrin mester, a csapat nevét, színeit és történetét is sikerült visszaszerezni az olasz Zambontól, ám úgy néz ki, ez sem volt elég. Felelősöket keresni nincs értelme, hiszen a Poli az idei szezonban is jól teljesített, pechére több kiscsapat ellen is értékes pontokat hullajtott, no meg az igazán fontos meccseket nem tudta megnyerni, ami úgy néz ki, a bajnoki cím megszerzése szempontjából fatálisnak bizonyult a számára.

De ejtsünk pár szót magáról a mérkőzésről is. A rangadó előtt Uhrin mester azt nyilatkozta, hogy támadó felfogásban fog játszani a csapat, és valóban, ha a 4-3-3-as játékrendszert vesszük alapul, támadónak néz ki, de ha közelebbről megvizsgáljuk, mondjuk a középpályás sor összetételét (Alexa, Bourceanu, Ignjatijevic), három defenzív játékost találunk ott, ami miatt a csapatot hamarabb lehetett védekezőnek nevezni, mint támadónak. Végül is a meccs folyamán bebizonyosodott, hogy a Poli támadóereje a felívelt labdákon, illetve Sepsi és Luchin szélen való előretörésein alapult, amit a háromsoros védelembe helyezkedett Oţelul könnyedén hárított. Ennek ellenére a Polinak megvoltak a lehetőségei arra, hogy megnyerje ezt a meccset (Ricketts 35. percbeli ziccere, Luchin 51. percbeli mellezése, ami a felsőlécről szögletre pattant, plusz Zicu gólja), ám nem tudott a helyzeteivel élni.

Amit viszont el kell ismerni, az Oţelul taktikailag jól felépítette ezt a mérkőzést. Vezető gólja után visszalépett, és ellentámadásból próbált meg lecsapni, de a Poli egyenlítő gólja után volt ereje támadásba lendülni, és mintaszerű 2. találatuk (Antal–Viglianti–Buş–Pena útvonalú kontrájuk) tankönyvekbe illő ellentámadás volt. Sajnos, ezzel éppen a Polit oktatták.

Galaţi Oţelul Stadion, 12 500 néző. Vezette:Robert Dumitru (Brassó), Székely Zoltán (Nagybánya), Aurel Oniţă (Konstanca). Tartalék játékvezető: Sebastian Colţescu (.

Oţelul:Grahovac – Adrian Sălăgean, Sergiu Costin, Sârghi, Râpă – Filip, Giurgiu – Laurenţiu Buş, Viglianti (John Ike Ibeh – 90+2.), Liviu Antal (Silviu Ilie – 80.) – Gabriel Paraschiv (Marius Pena – 61.). Kispadon: Brăneţ – Mişelăricu, Laurenţiu Iorga, Cojoc. Edző: Dorinel Munteanu.

Poli: Taborda (Pantilimon – 19.) – Luchin, Burcă, Ghionea, Sepsi – Dan Alexa, Bourceanu, Ignjatijevic (Magera – 75.) – Dorin Goga, Ricketts (Zăgrean – 86.), Zicu. Kispadon: Iulian Tameş, Nikolic, Helder, Cisovsky. Edző: ifj. Dusan Uhrin.

Sárga lap: Buş (49.), Marius Pena (72.), Râpă (79.), Silviu Ilie (90+3.), illetve Dan Alexa (45+1.).