Itthon soha nem látott halakat fogva lett világbajnok Magyarország

A magyar pergetőválogatott történelmi sikert ért el az Egyesült Államokban rendezett IV. Street Fishing Világbajnokságon: Antal Gábor és Fürtös Attila párosa egyéni világbajnok lett, míg Gégény Viktor és Kemecsei Zoltán János bronzérmet szerzett. A csapatversenyben Magyarország horgászvilágbajnoki címet nyert.

A Magyar Országos Horgász Szövetség (Mohosz) kiemelte: a világbajnokságot az Egyesült Államokban, a Fox Riveren rendezték, ahol a magyar csapat taktikai fegyelemmel, pontos előkészítéssel és hibátlan csapatmunkával érte el a sportág történetének egyik legnagyobb sikerét.

Az első versenynap után Magyarország holtversenyben az élen állt Romániával, három-három ponttal, míg az Egyesült Államok és Szlovákia tíz-tíz ponttal követte az éllovasokat.

A B szektorban horgászó Gégény Viktor-Kemecsei Zoltán János páros volt az egyetlen a teljes mezőnyben, amely megfogta mind a hét bemérhető halfajt, ezzel vezette az egyéni világbajnoki mezőnyt.

Az A szektorban horgászó Antal Gábor-Fürtös Attila kettős hat halat fogott, szektorukban a második helyen zártak, így összetettben a 4. helyről várhatták a folytatást.

A 2. versenynapon Magyarország a világ tetejére horgászta magát. Antal Gábor és Fürtös Attila egyéni világbajnoki címet nyert, Gégény Viktor és Kemecsei Zoltán János bronzérmet szerzett, a magyar csapat pedig világbajnok lett.

A vb legnagyobb halát Gégény Viktor akasztotta

A Mohosz kiemelte, hogy Gégény Viktor fogta a világbajnokság legnagyobb halát is, egy 72 centiméteres harcsát.

A magyar versenyzők taktikája kulcsfontosságú volt: az edzéseken felismerve, hogy a riválisoknál gyorsabb csapatokkal kell megküzdeni, a válogatott nemcsak a mederben, hanem a part menti sekély, 30–100 centiméteres sávban is halat keresett.

A versenyzők a legkülönbözőbb amerikai halfajokra készültek: walleye (amerikai süllő), drum (édesvízi dobféle hal) és smallmouth bass (kis szájú feketesügér) volt a fő célpont, de a verseny során harcsák és kisebb panfish-félék is szerepeltek a fogások között.

A walleye esetében – ez az amerikai süllő, amely kifejezetten óvatos, mélyebben húzódó ragadozó – a kisméretű blade-csalik (rezgő, villantóhoz hasonló fémcsalik) és apró plasztikok (puha, gumi alapú műcsalik) hozták a legtöbb halat.

A drumokra, vagyis az édesvízi dobhalakra a hosszúelőkés szerelék bizonyult hatékonynak, különféle plasztikféreg-imitációkkal, amelyek a mederfenéken mozgó táplálékot utánozzák. A kis szájú feketesügéreket (smallmouth bass) a partszéli, 30–50 centiméteres sekély zónákban elhúzott apró crank wobblerekkel fogták (ezek a gyorsan mozgó, bukdácsoló műcsalik a menekülő apróhalat imitálják, és látványos kapásokat hoztak).

(Forrás: origo)