Labdarúgás a magyarság összetartására

Hetedik alkalommal rendezte meg szombaton a lupényi Barbárock focicsapat a Sztrázsa kispályás focibajnokságot. 

Fradista szimpátiájuk nyomán a helyi labdarúgó-rajongó magyar fiatalok a neves budapesti klub szurkolóiból – és egykori magyar válogatott játékosból – álló csapatát hívták meg, a csíkszentdomokosi és dévai–szászvárosi közös csapat mellé.

A bajnokság szoros volt, a lupényiak, csíkiak és budapestiek között csak a gólkülönbség döntötte el a dobogós helyezést, míg a Téglás Gábor iskola és a szászvárosi Árpád-házi Szent Erzsébet gyermekotthon közös csapata mindenkitől vereséget szenvedett.

Végül a gólkülönbség nyomán a Ferencváros nyerte el a Sztrázsa kupát. Nem is csoda, hiszen soraiban Mátyus János 34-szeres egykori magyar válogatott játékos, a REAC jelenlegi vezetőedzője is fellépett, aki aktív játékos korában a budapesti Honvéd és Ferencváros mellett a színvonalas német Bundesligában is kergette a labdát. „Ez az első alkalom, hogy magyar válogatott játékos pályára lépett a Zsil-völgyében”, mondta büszkén a szenvedélyes fradista Orosz Gergely, a lupényi Barbárock csapatkapitánya, a rendezvény fő szervezője.

Noha győztes csak egy lehet, a szombati nap örömünnep volt mindenkinek, elsősorban a bányavidéki magyarságnak. A díjkiosztón mindenki kapott külön serleget, ezeket Demeter László Kovászna megyei tanácsos, a Szórvány–Székelyföld program ottani felelőse biztosította, a szervezés anyagi oldalában pedig Benedekfi Dávid helyi tanácsos és Dézsi Attila is segítséget nyújtott.

A sportrész után a házigazdák, dévai, szászvárosi, székelyföldi és budapesti vendégek együtt buliztak. Mire véget értek a mérkőzések, már elkészült a finom gulyás, amit a focisták jóízűen fogyasztottak el néhány sör mellett, illetve megvitatták a magyar és román labdarúgás helyzetét. Mátyus János véleményét természetesen sokan megkérdezték, hiszen hátvédként 4 Magyarország–Románia hivatalos meccsen szerepelt. Az EB kommentálása és az esélyek latolgatása sem maradt el, majd a szórványbéli, székely és budapesti focisták és rajongók túrázni indultak, megnézni a Zsil-völgye természeti látványosságait, majd a buli éjszakáig folytatódott. Mert többről volt szó, mint fociról: magyar ünnepségről, amelyen családostul vettek részt olyanok is, akik nem rúgták a pöttyöst, s a domináló labdarúgás mellett sok szó esett a szórványmagyarság sorsáról, a magyar–magyar kapcsolatokról, a történelemről és hasonló nemzeti témákról. Nagyszerű hangulatban.