Vízközti dévérezés matchbottal (III.)

A vízközti etetéshez szükségünk lesz egy megfelelő keverékre, löszre, etetőszúnyogra vagy csontira. 

Az etetőanyagunk összeállításánál ügyeljünk, hogy kellően apró szemcseméretű legyen, mivel a darabos etetőanyag nehéz szemcséi gyorsan lesüllyednek, maguk után húzva halainkat is, ezért érdemes többször is átrostálni a bekevert anyagot, és a nagyobb darabokat szelektálni. Etetőanyagomat én mindig kéznedvesre vizezem: a vizet kis egységekben adagolom, vagy rápermetezem. Az etetőanyag összenyomásának erejével tudom szabályozni, hogy mikor kezdjen bontani. Ha a gombóc állaga még éppen csak ellőhető, akkor mihelyt vizet ér, felhőszerűen kezd alászállni, míg ha erősen meggyúrt, csak bizonyos mélységet elérve kezd szétesni. Etetőanyagból elég 2-3 kilót keverünk, hiszen ez a fajta horgászat igen intenzív, általában elég belőle 3-5 óra. Másik fontos eleme az etetésnek a föld (lösz). Érdemes önállóan, magában elkészíteni, ugyanolyan nedvesre keverni, mint az etetőanyagot. Ebbe a földbe kell keverni az etetőszúnyogot vagy csontit. Az etetőanyagból 5-6 keményebb gombócot gyúrunk, majd ezzel végezzük az alapozást. (A lösszel kevert, fenékre süllyedt gombócok is felfelé kezdenek „dolgozni”.) Az etetést követően megkezdhetjük a horgászatot. A horogra szúnyoglárvát, pinkit, egy-két szem csontit tűzzünk, mikor mire éhesek a halak.

A szereléket a horgászhelyre dobva máris elkezdhetjük lőni a könnyebb gombócokat, amelyek már vízközt kifejtik hatásukat. Ha megjelentek a halak, minden 1-2 dobást egy gombóc becsúzlizása követ. Nagyon fontos, hogy az etetőanyag felhője sohasem szűnhet meg. Akkor is érdemes csúzlizni a tápot, ha éppen nem volt kapásunk. 

Nem érdemes sokáig kapás nélkül vízben hagyni a szereléket, inkább dobjunk újat. A horgászat elején a fenék felett 30-40 centivel kezdjük a horgászatot, innen kezdhetünk rövidíteni az eresztéken addig, míg meg nem találjuk a halakat. (A lassan süllyedő szerelék sokat segíthet a legeredményesebb ereszték beállításánál, hiszen ha úszónknak a kapások miatt nincs ideje beállni sem, akkor a dévérek egészen a felső rétegekben vannak, ha pedig az úszó beállását követően rögtön feltolós kapásunk van, többnyire egy előkehossznyit csökkentve az eresztéken találjuk meg a dévéreket). A hirtelen felbukkanó, majd szépen billegő karbonszál, vagy az eltűnő antenna egyértelmű jelzés. A feltolós kapásoknál érdemes egy kicsit rávárni a bevágásra, hogy biztosra mehessünk. Ha megakasztottuk halunkat, kezdődhet a fárasztás. Ne erőltessük nagyon hamar a felszínre, mert könnyen kereket oldhat.

Kádár Tibor