Jámbor Gyula

Pedagógusfizetések című írásomat azzal zártam: „Külön téma lehetne (egyszer talán visszatérek rá) a tanári kvalitás és a diák életbeni sikeressége. Előzetesen annyit: ez pénzben számolva is kimutatható”.

Nem sétáltunk ugyan „minden szombat este” a Duna-parton, mint a régi slágerben (egyrészt mert csak egyetlen szombati napra mentünk, másrészt meg a déli órákban jártunk arrafelé), és nem is azért „mentünk fel”, mert itthon meguntuk az életünket – persze egy kis változatosság, világot látás sose árt –, hanem azért, mert az RMDSZ mikelakai szervezete (szűkíthetjük a kört: személyesen Durst Pál elnök) Budapestre „intézett el” kirándulást.

A napokban jelentette be tanügyminiszterünk, hogy december elsejétől 15 százalékkal emelkedik Romániában a pedagógusfizetés, amely, a kisegítő személyzetet is beszámolva, mintegy 304 ezer embert érint.

Akit nagy tehetséggel áldottak meg, azt szeretik az istenek.
Csákányi Esztert pedig bizonyosan, s ezt nemcsak az Akit az istenek szeretnek című, élő koncertnek nevezett önálló műsorából tudjuk, bár abból is megsejthetnénk: egy nagy színésznek szinte elég csak megjelennie a színpadon, pár mondatot szólnia, hogy lássuk, kivel van dolgunk.
Csákányi Eszter azok közé tartozik, akik, ha megjelennek a színpadon, „ott vannak”.

Október 9-én emlékeztek meg a román holokauszt napjáról.
2004 májusában kormányhatározattal mondták ki, a holokausztot tanulmányozó (a Nobel-békedíjas, Máramarosszigeten született Elie Wiesel vezette) nemzetközi bizottság, valamint a Romániai Zsidó Közösségek Szövetségének javaslatára, hogy e napon emlékeznek meg a második világháború éveiben haláltáborokba vagy koncentrációs táborokba elhurcolt hazai zsidóság tömeges kiirtásáról. 2009-ben a Holokauszt Áldozatai Emlékhelyének felavatására is sor került, amelyen a Dávid csillag, a Via dolorosa és a Cigányok kereke is látható.

Higgyem, ne higgyem, töprengek, miközben azt olvasom: egyre kevesebb az extrém szegény a világban. Szeretném hinni, nagyon, hogy igaz, mert olyan világban érezném igazán jól magam, egész biztosan sokadmagammal, amelyben nem kell mások anyagi elesettségét, nyomorát látnom magam körül, vagy a híradók, beszámolók, tudósítások révén bárhol.

Az én nemzedékemnek – ide számítom a ma hatvanon felülieket – bőven kijutott a sorban állásból.
Gyermekkoromban anyám olajért, cukorért szalajtott a végeláthatatlan sorba – jegyre adták ugyan, de csak időnként osztották –, szülém dolgozott, nem juthatott mindenre ideje.

Nem tudom, ki hogy van vele: számomra rokonszenves, ha valaki – átlagember, politikus, akárki – beismeri régebbi tévedését, ezzel mintegy megkövetve az utókort. 

Október 5-én este Aradon került színre a 13 című táncjáték, október 6-án a kolozsvári magyar opera színpadán láthatta a közönség, hogy aztán, a közelebbi jövőben Budapesten, Temesváron, majd remélhetőleg szerbiai Zentán, a szlovéniai Lendván és másutt is bemutassák.

A sors és a történelem úgy rendezte, hogy minden kornak megvannak a nagy, de legalábbis emlékezetes pillanatai.

Mennyi is az az ötmillió?
A kedves olvasó talán azt hiheti a kérdés olvastán, hogy a cikk írója nem tudja. Ezt, történetesen, tudja, még tán az elemiből: tízszer százezer az egymillió. S ha azt további öttel szorozzuk, kijön a címbeli szám.

Szombaton déltájban minden hírügynökség felkapta a német kancellár asszony szokásos hétvégi videóüenetét, amely így foglalható össze: Az uniós külső határokat közösen kell védeni, hogy rendezetté váljon a bevándorlás Európába.

Az Aradi Magyar Napok keretében az Aradi Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében – szinte pontosan egy évvel az első, halálának 10. évfordulója kapcsán megtartott Kovách Géza-emléknap után – került sor a második emléknapra.

Júlia asszony panaszkodik. Többnyire csak magát emészti, de néha, és egyre gyakrabban másoknak is elmondja: aggódik, hogy mi lesz vele.

2015. október elseje bizonyára emlékezetes dátumként marad meg az aradi magyarság, de a megyei múzeum legújabb kori történelmében: a múzeum történelmi részlegének is helyet adó Kultúrpalota második emeletén megnyílt az egykori Ereklyemúzeum gyűjteményéből rendezett állandó kiállítás.