Jámbor Gyula

Hogy európai főügyész kell, az vitathatatlan: ha már arra jutottak az Unió nagyjai, hogy megalakítják az európai ügyészséget, annak élére valakit mindenképpen ki kell jelölni.

A célkereszt, tetszenek tudni, a modernebb fegyverekhez tartozó optikai eszközök közepén szokott megjelenni – ha a célpont abba kerül, tüzet lehet nyitni, a találat reményében.

Ha valaki egy héttel ezelőtt azt mondja, hogy rövidesen ki fogok olvasni egy gyermekvers-kötetet eleitől végéig, aligha hittem volna neki.

Tegnap, február 24-én Jégtörő Mátyás elég nagy gondban lehetett: ha az országban arra nézett, jeget látott, ha amarra, a napokban megjött hideghullám dacára halvány nyomát ha látta.

Tisztában vagyok azzal, hogy egy vidéki újságíró, pláne ha magyar, igen csekély, matematikai nyelven szólva a nullához erősen közelítő hatással lehet a hazai politikára, meg Önre, államelnök úr, mégis azt mondom: szerencséje, hogy a hét végén végre jóváhagyta a két, régóta megüresedett miniszteri tárca betöltésére vonatkozó kormányjavaslatot, mert különben, felindulásomban, olyan cikket írok, amit később talán magam is megbánok.
De még itt van a költségvetéssel kapcsolatos döntése is, amivel szintén nem vagyok megbékélve.

Ma délután mutatják be Aradon a románul megjelent Várak, kastélyok és uraik Arad vármegyében c., két szerző nevével megjelent kötetet.

A kedves olvasó a cím olvastán talán felkapja a fejét. Ha azt hallaná: a világ legdrágább macskája, azzal még tudna valamit kezdeni. Mert hátha egy különleges, mondjuk kétfejű, hatlábú, háromfarkú stb., amúgy egészséges, funkcionális és kedves állatról lenne szó – azért esetleg sok pénzt megadnának egy aukción.

Hogy érezte magát tegnap, Kedves Olvasó?
Netán az átlagosnál rosszabbul, idegesebb, ingerlékenyebb, gyors kedélyváltozásokkal terhelten?

Rég nem vagyok megszállott könnyűzene-rajongó (bár kb. hatvan éve az akkori magyar slágerek többségének nemcsak a dallamát, de a szövegét is ismertem), s elég jó fülem (meg olyan, amilyen hangom) birtokában sokszor dúdoltam, énekeltem is azokat.

Homérosz óta, több mint két és fél évezrede óta tudjuk, hogy az ókori görög világ egyik nagy tragikus összecsapását, a görög–trójai háborút Páris, a szép ifjú döntése okozta azzal, hogy a legszebb nőnek járó almát Helénának ítélte.
A történet tán nem igaz, a mondás azonban megmaradt és él.

Tegnap Valentine napját ünnepelte a világ, senki nem tudná megmondani, hány százmillió szál virág, csokor talált gazdára, hány csók csattant, hány szerelmi vallomás hangzott el, hány leánykérés zajlott le.

Valamikor, az 1990-es években (elején, de inkább közepén) egy jó képzelőtehetséggel megáldott hazai újságíró leírta, hogy Románia a „végtelen lehetőségek” hazája.

Elöljáróban leszögezem: a rádió lelkes és rendíthetetlen híve vagyok.
Ha, abszurd módon, a rádió és televízió közül kellene választanom, hát ma is az előbbi mellett voksolnék.

Tegnap délelőtt a Román Nemzeti Bank (RNB) kormányzója, az egész igazgatótanáccsal, két helyettesével és további öttaggú testületével együtt megjelent a szenátus pénzügyi bizottsága előtt, hogy meghallgassák (nem kihallgassák, az más kategória) a Nemzeti Bank vezetőségét illető, az utóbbi időkben elhangzott kétségek és vádak felől.

... futurum perfectum: szó-, illetve értelem szerint tökéletlen jelen, tökéletes (befejezett) jövő a latin igeragozásban. Akik valaha latint tanultak, talán emlékeznek rá.